Miközben sokan azon hőbörögnek, hogy az elnöknek egyfajta protokollrobotként Szili Katalin mellett lett volna a helye a reggeli zászlófelvonáson, talán nem árt elgondolkodni azon, hogy az elnök mit is mondott a kolozsvári Állami Magyar Operaházban, március 14-én este.
Mi a magyar?
Az elnök mindössze negyedórás kolozsvári beszédében kiemelte: ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket Európában, előbb önmagunkat kell megismerni. Pusztán érzelmi politizálással nem lehet célt érni. A nemzetállamok kora leáldozott. Az új megközelítés a határon túli magyarok ügyében az emberi jogi megközelítés. Ilyen alapon az Európai Unióban nemcsak a kulturális, de a területi autonómia is lehetséges. Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek.
Sólyom László már hivatalba lépése előtt nyilvánvalóvá tette: lehet más a politika. A közélet megújítása igenis politikai, és nem pártpolitikai program. A pártoknak megvan a maga helye a jogállamban. De ha ez a kényes egyensúly felborul, és a pártok túlterjeszkednek a hallgatólagos határaikon, akkor a társadalom végletesen megosztottá válik. Ezért kell erősíteni a civil, társadalmi kontrollt a pártok felett, mert így kerül egyensúlyba az alkotmányos rendszer. Egyszerűen hinni kell benne, hogy a demokrácia megjavítható. Ha például 40 ezer ember nem akar NATO lokátort egy hegyre, akkor ott ne épüljön lokátor.
Sólyom László egyik legnagyobb erénye, hogy e cél érdekében határozottan és közérthetően képes aktualizálni olyan alapeszméket, amelyek a demokrácia lényegét alkotják, és amelyek mindenkit foglalkoztatnak. Az nem járja, hogy a jelenlegi miniszterelnök úgy szerezte a hatalmát, hogy szándékosan hazudott a választási kampányban. Az nem járja, hogy az ellenzék vezére megsértődik, kordont bont, majd kivonul, amikor a kormányfő felszólal a parlamentben. Az nem járja, hogy az 56-os hősöknek tartsuk azokat a köztörvényes bűnözőket, akik elfoglalták a tévé székházat. Az nem járja, hogy a rendőrség megkülönböztetés nélkül brutálisan szétveri az embereket egy békés tüntetés helyszínén.
Civil elnök
Az elnök nem azért radikális, mert burkoltan bírálja mindkét politikai oldalt. Hanem azért, mert politikai programjának végrehajtásakor új és tárgyszerű módon gondolkodik a közéletről, a közjóról - és benne a magyar nemzeti identitásról. És ez sok pártkorifeusnak nem tetszik. Bár akár eddigi munkája elismerésként is vehetjük, hogy az elnök valamennyi politikai oldaltól és szócsöveitől megkapja a magáét.
Az elnök ezt kínálja az állampolgároknak: a szabadság a megkülönböztetés képességét is jelenti. Vannak alapeszmék, amelyek iránymutatást adhatnak a konkrét ügyekben. A szabadság azt jelenti, hogy ezekhez az alapeszmékhez ragaszkodunk. A pártlogika nem alapeszme. Tehát hamis az a kép, amely minden konkrét ügyet ennek rendel alá. Erre lehet mondani, hogy az elnök erkölcsi fenoménként alkotmányjogi szabályokat konstruál, csak ebben az összefüggésben ez nem igaz.
Sólyom azért radikális figura a politikai életben, mert szívós munkával arra készteti a politikusokat és a közvéleményt, hogy rendezzük át évtizedes, évszázados gondolati szokásainkat, az automatizmussá rögzült bevett nézeteinket - a konkrét ügyeken keresztül. Ez nyilván egyedül nem megy, de egy civil elnök nélkül esély sem kínálkozna arra, hogy egyre többen hasonló módon gondolkodjanak a közéletről. Egyszerűen hinni kell benne, hogy a demokrácia megjavítható. És ebben a pártokra is szükség van.
