NAPI Online: - A Századvég-Forsense reprezentatív közvélemény-kutatása szerint a kormányváltást kívánók arányának emelkedése nem esik egybe a Fidesz kormányzóképességéhez fűződő pozitív várakozások növekedésével. Ön szerint mi lehet ennek az oka a kormány és az ellenzék tevékenységét elemezve?
Mráz Ágoston: - Az, hogy ősszel mindkét párt alapvetően hibás politikai stratégiából indult ki. Mindkettő megosztó politikát folytatott, amely szerint az igazságot egyedül ők birtokolják. Ezzel azonban nem győzték meg a választók többségét, csak a választók politikaellenességét növelték. Bár a hatékony politikus mindig eszméket és jövőképet mutat, a transzcendens igazság nem lehet politikai kategória egyik oldalon sem.
- A Századvég felmérése szerint január óta egyre erősebb igény mutatkozik a társadalomban egy, a jelenlegi pártoktól független, új politikai erő megjelenésére. A parlamenti pártoknak rövid jelenthet-e kihívást, felhajtóerőt egy új párt iránti igény? Ön szerint például meg kell-e újulnia a Fidesznek, ha egyáltalán meg kell újulnia?
- Félreértéshez vezet a megújulás fogalom. Célszerűbb a változás szót használni. A Fidesznek, mint minden pártnak az a célja, hogy megnyerje a választást. A magyar választók többsége jelenleg ezt nem támogatja. Ezért az új többség a változtatást szolgálja. A párt arra törekszik, hogy alternatív erőként mutatkozzon be, a személyeket és a programot tekintve is. A változás tehát szükséges és elégséges előfeltétel, hogy a párt elérhesse az új többséget.
Azt gondolom, hogy a jobboldal vezetője évértékelő beszédében láthatóan hű maradt korábbi meggyőződéséhez: amíg a baloldal egységes, addig a jobboldalnak is egységesnek, gyűjtőpártnak kell lennie. Orbán Viktor utalt is erre: megpróbálta a Fidesz egységét megtartani. Kósa Lajos verbális megerősítése is - aki egyébként ott sem volt az évértékelőn - ebbe az irányba mutat. (Kósán kívül Pokorni Zoltán és Áder János is távol maradt - a szerk.).
- A Századvég empirikus adatai szerint a teljes lakosság 68 százaléka úgy véli, hogy a Kossuth terén nincs helye a fémkerítésnek, ugyanakkor 53 százalékuk ellenezte a Fidesz kordonbontási akcióját. Vagyis a kordon nem a Fidesz fellépése miatt nem kell a választóknak.
- A magyarok alapvetően konfliktuskerülők. Most azt mondják, hogy kordon se kell, de a Fidesz se. Egyébként azt gondolom - ellentétben más politológus kollégáimmal -, hogy a Fidesz részéről nem volt rossz lépés a kordonbontás. Két okból. Egyrészt erősítette a kommunista, posztkommunista elittel szemben állók csoportidentitását, másrészt a polgári engedetlenséggel volt baloldali szavazókat próbált megszólítani.
- Ön szerint jó üzenet a társadalomnak, ha a politikai elit tudatosan megszegi a törvényeket?
- A polgári engedetlenség valóban szabályszegéssel jár, ám a jogszabálysértést mindig alapjogi értékekkel igazolják. Ebben az esetben is ez történt: a Fidesz a gyülekezési jog megvédése érdekében szegte meg a szabálysértési törvényt.
- Orbán Viktor évértékelő beszéde a korábban meghirdetett „új többség" gondolatán alapul, amelybe a pártelnök víziója szerint már nemcsak a Fidesz törzsszavazói, de az egész ország is beletartozik. Ön szerint mi a tartalma annak a politikának, amit ma Orbán Viktor plebejus konzervativizmusnak nevez?
- A pártelnök nem nevezett meg konkrét dolgokat a beszédben. Két dolgot azonban ki lehetett olvasni: a munkaalapú gazdaság megteremtését, és a tisztességes, fair piaci magatartást, mint a kapitalizmus morális korlátait. Ahhoz azonban, hogy ezekből választási program legyen, jóval több kell. A víziót ki kellene egészíteni megoldási javaslatokkal. Ez nem feltétlen alternatív reformprogramot jelent, hanem a hitelesség megtalálását, egy hiteles alternatív erő felmutatását.
- Az év elejétől a Fidesz és az MSZP érzékelhetően „szorosabbra kívánja fűzni" a kapcsolatát a civil szférával. Nem arról van szó, hogy a pártoknak csak kirakat civilek kellenek? Akikkel „hitelesebbé tehetik" a programjaikat a biztos szavazó, de bizonytalan pártpreferenciájú választók körében?
- De igen. Pontosan erről van szó. Mindkét párt transzmissziós szíjként, és nem partnerként tekint a civilekre, ami elkeserítő. A civil szervezetek a pártok szerint nem mások, mint politikai üzeneteket eljuttató véleménytovábbító eszközök, akiket tetszés szerint lehet irányítani.
- Mennyire tartja károsnak a jogállam szempontjából, hogy ezzel a lépéssel a pártok a civil szervezetek autonómiáját veszélyeztetik - akkor, amikor a társadalmat végletesen megosztó pártpolitikát éppen az autonóm civil szerveződések, és a független média megerősödése tudná hosszú távon ellensúlyozni?
- A magyar demokráciának az a legnagyobb problémája, hogy nem működik a pártok társadalmi ellenőrzése. Ha valaki egy közügyben felemeli a hangját, hogy rosszul mennek a dolgok, akkor azonnal megkapja, hogy csak a másik párt érdekeit szolgálja. A médiában szintén ez a helyzet. A társadalmat végletesen megosztó két igazság miatt sem a média, sem a civil szerveződések nem tudják gyakorolni a társadalmi kontroll funkciójukat.
- A köztársasági elnök tevékenysége, civil szerepfelfogása elindíthat-e pozitív változásokat a közéletben? Vajon az aktív, független elnöki működés kiegyensúlyozhatja-e a politikai pártok túlhatalmát?
- Abban hiszek, hogy igen. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a köztársasági elnök önmagában kevés ehhez. A felelős, civil gondolkodás meghonosításához a média segítsége is kell. De jelenleg nincsenek egybecsengő ügyek, mivel a fősodorba tartozó média valamelyik politikai irányba mindig elfogult. Az elnök mindkét oldaltól meg kapja a magáét, amit akár munkája elismeréseként is vehetünk.
