Csizmadia Zsolt az interneten jelentkezett az iraki állásra egy magáncégnél, akik az US Army beszállítói voltak. A fegyveres védelemmel foglalkozó férfi feladata kezdetben rendkívül széles skálán mozgott: a cég szállítmányainak és partnereinek kísérése, a munkások lakhelyének védelme, ezeknek szervezése, ellenőrzése egész Irak területén.
Általában öt sötétített BMW-vel, konvojban haladtak, néha burnusszal álcázva, néha erőt fitogtatva. Először csak az amerikai hadsereg által ellenőrzött területeken kívül szervezte a védelmet, később már a helyzet romlásával, azon belül is. Márpedig a helyzet 2004 nyarától kezdve jelentősen romlott: az iraki felkelők ettől kezdve minden kettőnél több együtt mozgó járművet megtámadtak - aknavetőkkel, kézigránátokkal, géppuskákkal.
Fizetség: akár havi 6 ezer dollár
A veszélyes munkát végző férfi fizetése viszonylag kevés volt az elején, de ezt hamar felemelték, "mintegy munkája elismeréséül" - mondja Zsolt. A harmadik hónaptól havi 3800 adómentes dollárt keresett, ami nagyjából 760 ezer forint volt - két évvel ezelőtt. Béren kívüli juttatásként megkapta az amerikai katonáknak járó DoD (US Department of Defense) kártyát.
A DoD kártyával ingyenesen étkezhetett, kedvezményesen vásárolhatott katonai boltban, jogosult volt ingyen orvosi ellátásra, de szabadon közlekedhetett a katonai sávban lévő ellenőrző pontokon, beléphetett katonai bázisra, ahol civileket is kísérhetett. Zsoltnak később lehetősége lett volna más céghez is szerződni, ahol akár 6000 dollárt (1 millió 200 ezer forint) is kapott volna havonta, de nem élt vele. Ahogy mondja: „itt nagy volt a megbecsülésem, számítottak rám, ami pénzzel nem pótolható".
A helyzet Irakban
Bár a férfi anyagilag még így megtalálta a számítását, hamar elmúlt az érzése, hogy Irakban valami „nagy dologba csöppent, ahol akár hősiességet is végbe vihet". Szerinte Irak maga a földi pokol. "Kezdetben inkább csak törzsi viszályok, és szó szerinti maffiaharcok, üzleti leszámolások voltak. Például a katonák által kísért konvojokat csak azért támadták meg, hogy a jordán, török, egyiptomi szállítók ne csatlakozzanak az ilyen konvojokhoz. Vagyis inkább egyedül menjenek, és fizessék a bandák (rendőrök, milíciák) által szedett útvámot" - mondja Csizmadia Zsolt.
Úgy véli, a volt rendszer titkosszolgálatának vezetésével és a külföldről érkező terroristákkal változott meg alapvetően a helyzet. Hirtelen trendi lett amerikagyűlölőnek lenni. "Ma az irakiak félnek a megtorlásoktól, főleg attól, hogy nehogy valaki árulónak, vagy nem hithű muszlimnak kiáltsa ki őket" - véli a férfi. Ugyanakkor ha a megszállók kicsit több pénzt fektettek volna munkahelyteremtésbe, közszolgálati létesítményekbe, és kicsit jobban harcoltak volna a korrupció ellen, akkor valószínűleg a többség sem érezné magát egyedül, bátrabban szállna szembe a külföldről fanatizált kisebbséggel.
Dragunovot a Beobachtunstellébe!
A férfi a fegyvereket főleg saját iraki biztonsági embereitől szerezte be, akik a feketepiacon vásárolták az eszközöket. De volt olyan is, amikor Zsolt személyesen látogatta meg a fegyverkereskedőket. Az iraki feketepiacon egy amerikai MP5 gépkarabély ára 1000-1500 dollár (2-300 ezer forint) volt, a cseh CZ75-ös pisztolyért 600-700 dollárt (120-140 ezer forint) kértek. A legkeresettebb a klasszikus AK47-es Kalasnyikov volt, 2 ezer darabos eredeti orosz lőszerrel, amelyet összesen 800 dollárért (160 ezer forint) árultak.
„Amikor Al-Faludzsa ostroma elkezdődött (2004. október - a szerk.), az árak ugrásszerűen emelkedtek. Az ellenállók felvásárolták az összes fellelhető fegyvert, így hiány keletkezett a piacon" - mondja Zsolt. A férfi irányítása alatt álló csapat a kézifegyvereken kívül kézigránátot, géppuskát, bázisvédelemre pedig Dragunovot is rendszeresített. Zsolt kézi GPS-t használt navigációra, amerikai katonai térképekkel kiegészítve. Az MGRS koordinátákkal felülnyomott térképeket, általában amerikai katonai kapcsolatokon keresztül szerezte be.
Az iraki rendőrök váltságdíjat kértek érte...
Csizmadia Zsolt fogait akkor verték ki, amikor szabadidejében a saját szakállára felderítésbe kezdett, másodmagával az Eufrátesz egy feltételezett hídja környékén, még 2004 elején. Azért, hogy tudja, lesz-e a környéken egy újabb menekülési útvonal, amennyiben szükség lenne rá. Máig nem tudni, hogy kikhez tartozó irakiak ejtették fogságba. Mindenestre nagyon dühösek voltak, mert azonnal ki akarták végezni Zsoltot. Végül megelégedtek azzal, hogy puskatussal kiverték a férfi két felső fogát.
A félkatonai törzs fogságából iraki rendőrök szabadították ki, akik - a férfi nagy meglepetésére - egyezkedni kezdtek Zsolt váltságdíjáról az elrablókkal. Végül nem tudtak egymással megegyezni és tűzpárbaj alakult ki a rendőrök és a rablók között. A tűzpárbajt érzékelve, erre jött ki egy járőröző amerikai tengerészgyalogos csapat (USMC). Az iraki rendőrök - saját bőrüket mentve - azt találták ki az amerikaiaknak, hogy Zsolt iráni kém.
Az USMC-nél négy napot töltött, amíg sikerült tisztáznia magát. Addig az amerikai hadsereg rendes fogolynak tekintette, bánásmódja megegyezett az arab foglyokkal. Persze már nem ütötték, de a sebeit sem látták el. Ezért egyébként később nem hivatalosan bocsánatot kértek tőle.
Csizmadia Zsolt jelenleg egy autókövető céget igazgat Komlón, vállalkozások bízzák meg, hogy a műholdak segítségével figyelje, hol tartanak a szállítmányok. A CsiNavi Kft. 2005. végétől működik. A férfi - ha lehetősége lenne rá - ismét visszamenne Irakba.
