Négy országos környezetvédő szervezet, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a WWF Magyarország már 2006 májusában sajtótájékoztatón hívta fel a formálódó kormánykoalíció figyelmét a hangsúlyos környezetvédelmi kormánypolitika fontosságára.
A szervezetek úgy vélték, hogy ez az államháztartási reformnak és a tudásalapú gazdaság kialakításának is alapvető feltétele. Elengedhetetlennek tartották a környezetvédelmi és vízügyi minisztérium önállóságának megtartását, sőt szükségesnek láttá a tárca feladatinak bővítését más erőforrás gazdálkodási területekkel, mint például az erdőgazdálkodás és vidékfejlesztés.
A civil szervezetek azt várták a következő kormánytól, hogy tevékenysége középpontjába a fenntartható fejlődés megvalósítását helyezze. Ennek érdekében mielőbb el kell, hogy készüljön a Nemzeti Fenntartható Fejlődésért Stratégia, amellyel már régóta adós a kormány.
Talán ma is aktuális Schmuck Erzsébet, a Természetvédők Szövetsége társelnöke véleménye, aki szerint a környezetpolitika terén komoly adósságaink vannak. Az elmúlt 4 évben a környezetvédelmi tárca döntően az EU-pénzek fogadására szakosodott, "beruházó" minisztériummá vált, miközben az átfogó környezetpolitikával, stratégiával foglalkozó kapacitásait, háttérintézményeit, területi szerveit leépítette.
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos mindazon közvetlen és közvetett állami támogatások mielőbbi leépítése, amelyek hozzájárulnak a környezet súlyos elszennyeződéséhez és nemzetgazdasági szempontból is hátrányosak. Példaként említette, hogy a nehéz tehergépkocsik évente mintegy 1000 milliárd forint olyan kárt, költséget okoznak, amelyet nem az üzemeltetőik fizetnek meg. Másik példa, hogy a személygépkocsik magánhasz-nálatának céges használatként történő törvénytelen elszámolása következtében évente 700-900 milliárd forint személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulék bevételétől esik el az állam. Ezek a támogatások nemcsak környezetvédelmi szempontból károsak: egyebek mellett elvonják a pénzt a gazdaság egyetlen igazi kitörési lehetőségétől, az oktatási rendszer hatékonyságának gyökeres javításától.
Jávor Benedek, a Védegylet szóvivője elmondta, hogy az elmúlt években általános tendenciának látszott a környezetvédelmi államigazgatási és hatósághatósági rendszer gyöngítése, így az autópálya-törvény, a minisztériumi háttérintézmények felszámolása vagy a természetvédelmi hatósági átalakítások során. Ezzel szemben ennek az intézményrendszernek a megerősítésére, és a fenntarthatóság elvét védelmező új intézményi ellensúlyokra lenne szükség, mint például az évek óta szorgalmazott jövő nemzedékek országgyűlési biztosa intézmény felállítására.
Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója kiemelte, hogy a négy szervezet megerősíti a környezetvédők korábbi követelését, mely szerint elengedhetetlen a környezetvédelmi és vízügyi minisztérium önállóságának megtartása, sőt kívánatosnak tartják eddigi feladatkörét kibővíteni. A tárcához új, erőforrás-gazdálkodási területeket kellene csatolni: az ásványvagyon-gazdálkodást, az átfogó talajvédelmet, erdővagyon-gazdálkodást. Célszerűnek tűnik a tárcához átcsoportosítani a területfejlesztés és vidékfejlesztés koordinálását, hogy a fenntarthatóság és az ésszerű erőforrás-gazdálkodás a 2007-2015 közötti, EU forrásokból történő látványos fejlesztések során ténylegesen megvalósuljon. Az Európai Unió tagországaiban általános gyakorlat az önálló környezetvédelmi, természetvédelmi és fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozó minisztérium működtetése. Ez részben az Európa szerte romló környezeti állapottal, a 2010-ig szóló biodiverzitás megőrzési célkitűzések-kel függ össze, másrészt pedig azzal, hogy a fenntartható fejlődés három fő pillére közül az egyik a környezet, az ökológiai eltartóképesség.
