Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Újabb hangfelvétel borzolja a kedélyeket. Ezúttal Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszternek a szocialisták hétvégi választmányi ülésén tartott előadása került nyilvánosságra. A felvétel tanúsága szerint a miniszter azzal nyugtatja az önkormányzati választási eredmények miatt csalódott párttagokat, hogy a területfejlesztési törvény napirenden lévő módosításában a kormánypárti politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot adnak a regionális területfejlesztési tanácsokban. Az önkormányzati miniszter utóbb azzal magyarázta szavait: a törvénymódosításra a Fidesz miatt van szükség, mert az ellenzéki párt nem támogatta a kétharmados törvényt igénylő régiók kialakítását, ezzel veszélybe sodorta a források elosztását.
A szocialistáknak nem ez az első ilyen dobásuk. Ismert: Veres János pénzügyminiszter az országgyűlési választások két fordulója között gyakorlatilag megzsarolta Szabolcs megyét. A miniszter szó szerint így fogalmazott: „Azt tudjuk mondani jelen pillanatban mindenkinek, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlesztési lehetőségeiből a következő négy évben aszerint differenciáltan fognak minősülni az egyes települések, amilyen választási eredmény április 23-án születik (...) Az eredmény fogja eldönteni azt, hogy ennek a térségnek milyen módon tudunk segíteni a következő négy évben".
Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) a főtitkára szerint a fejlesztéspolitika területén az uniós támogatások megnyílásával együtt nyert teret a pártpolitikai befolyás. Az első hibás lépés 1999-ben történt, amikor a területfejlesztési törvény alapján kipakolták a döntéshozatalból a szakmai kamarákat, szervezeteket. Torgyán József minisztersége alatt egészen nyílttá vált a pártpolitikai befolyás: a kisgazda miniszter az adott megyéhez tartozó pártelnököket delegált a megyei területfejlesztési tanácsokba, mint a miniszter képviselőjét.
Szentesítik a kialakult gyakorlatot
Zongor Gábor szerint valamennyi kormánynál kitapintható törekvés, hogy előnyben részesítse a saját politikusainak választókörzeteit. A főtitkár úgy véli: a Lamperth-beszéd nem más, mint a jelenlegi pártalapú forráselosztási gyakorlat szentesítése. Mivel a mostani önkormányzati választásokon a megyei közgyűlésekben jelentős ellenzéki fölény alakult ki, a kormány nem tudja érvényesíteni a pártszempontokat. Ha erre azt a (pártpolitikai) választ adja a kormány, hogy törvénymódosítás útján növeli a minisztériumi delegáltak számát a regionális tanácsokban, akkor ez tovább mélyíti a magyar társadalom megosztottságát, és tovább gyöngíti a parlamentáris demokráciába vetett bizalmat. „Hiszen ha egy kormány büntetni akar egy ellenzéki várost, akkor csak önmagát és az országot szúrja hasba" - mondja a főtitkár.
Bár a Gyurcsány-kormány szavakban elindult a decentralizáció felé, a regionális irányító hatóságok helye, funkciója továbbra is tisztázatlan. A nyilvánosság kérdése, a döntéshozatal kontrollja sem érvényesül megfelelően. Zongor példaként említette, hogy ha a pályázati eljárás során elutasítják a pályázót, nincs helye jogorvoslatnak. A főtitkár szerint ezért egyre aktuálisabbá válik egy fejlesztéspolitikai törvény megalkotása. „A jelenlegi forráselosztási rendszer áttekinthetetlen, amelyben nem lehet érvényes módon lefolytatni a decentralizáció vitáját" - mondja a főtitkár, aki ugyanakkor azt reméli, hogy helyi szinten - éppen a kiegyensúlyozott politikai erőviszonyok miatt - előbb-utóbb kialakulhat egyfajta politikai kompromisszumkényszer a pártok között. „Ehhez viszont először az országos politikai elitnek kell mintát adnia" - mondja Zongor Gábor.
A pártpolitikai háborúzások rombolják a demokráciába vetett bizalmat
Budai Bernadett, a Vision Consulting vezető elemzője szerint a Lamperth-ügy pártpolitikai vonatkozásai tovább nehezítik a fejlesztési pénzek racionális és konszenzusos elosztását a jövőre nézve. Bár a mindenkori kormányzatnak mind politikai, mind vélhetően gazdasági érdeke fűződhet a támogatási, fejlesztési összegek számukra kedvező elosztásához, ennek a logikának a kizárólagos és egyoldalú érvényesítése egy várossal vagy térséggel szemben vissza is üthet. Gondoljunk például a Fidesz korábbi Budapest-politikájára, amelynek hatásai ma is terhelik a pártot, ha másként nem is, az ellenoldal kommunikációja által.
Az újabb felvétel politikai jelentősége abban áll, hogy ezután még inkább ellehetetlenülnek azok az eszközök, amellyel a kormány a források elosztásának befolyásolására törekedhet. „Az ellenzék olyan esetekben is hihetően fogalmazhatja meg vádjait, amikor egyébként indokoltan történik meg az elosztás. Ilyen értelemben az ügy általában véve nehezítette meg a fejlesztési pénzek racionális és konszenzusos elosztását a jövőre nézve" - véli az elemző. Ugyanakkor - bár az újabb kiszivárgott hangfelvétel kétségtelenül kínos a kormány(párt)nak -, az ügy megítélése szignifikáns módon aligha fogja tovább rontani az MSZP megítélését, és a „hazug politikus"-képet. Azok a szavazók, akiknek a pártpreferenciáját nem módosította a kormányfői beszéd, vélhetően ezután is kitartanak a párt mellett.
