Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány által fejlesztési részhozzájárulásnak nevezett tandíjat először 2008-ban kell fizetniük az akkor másodéves diákoknak. A tandíj mértéke alapképzésben évi 105 ezer forint lesz, mesterképzésben évi 150 ezer forint, amelytől az egyetemek 50 százalékkal eltérhetnek. Így a legalacsonyabb összeg évi 52 500 forint, a legmagasabb 225 000 forint lehet évenként (havonta minimum 4375 forint, maximum 13 125 forint). A kitűnő tanulóknak - a felső 15 százaléknak - nem kell tandíjat fizetniük. Hiller István, oktatási miniszter szerint a tandíjból befolyt összeg az egyetemnél marad; legkevesebb egyharmadát, maximum felét kötelezően ösztöndíjra kell fordítaniuk.
Mit mondanak a hallgatók?
Szabó Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának elnöke szerint a tandíj csak a jéghegy csúcsa. A felsőoktatás alapproblémája részben abból fakad, hogy a rendszerváltástól kezdve valamennyi felsőoktatási reform félbeszakadt. A minisztériumokban nincs szakmai folytonosság, a lépések nem épülnek egymásra, az állami apparátus sorozatosan végrehajthatósági problémákba ütközik. Miközben a mostani kormány a központi közigazgatás reformjáról beszél, a felsőoktatás területén továbbra is bürokratikus deficit a természetes menete a dolgoknak - immár tizenhat éve.Szabó szerint a politikai szereplők sajátos logikája is hozzájárul a központi közigazgatás nem hatékony működéséhez. Mivel a politika gyorsan akar politikai sikert felmutatni, gyakran kapkodva, átgondolatlanul hoz közigazgatási döntéseket. „Az apparátusnak nincs elég ideje végrehajtani a feladatot, így találgatni kényszerül, ami esetleges eredményhez vezet" - mondja a diákképviselő.
Mit mond a tárca?
Az utóbbi évtizedekben egyébként a tandíj kérdése - ismételten - a 80-as évek közepén vetődött fel. Az 1987. évi szabályozás a tandíj kötelezettséget tanulmányi eredményhez kötötte - közölte a NAPI Online-nal az oktatási tárca illetékese. Az 1993. évi felsőoktatási törvény rendelkezésként fogalmazta meg az új tandíj 1994. szeptember 1-től történő bevezetésének előkészítését, amelyet később a tervezett fejlesztési törvényhez kapcsoltak. Az 1995. márciusi kormányzati döntést követően jelent meg az a kormányrendelet, amely a tandíj bevezetését szabályozta, bevezetésére pedig 1996-ban került sor. Akkor 65 ezer forint volt a hallgatói normatíva mértéke, s 2000 forint alaptandíj és 8000 forint kiegészítő tandíjról szólt a rendelkezés. 1994-ben fogadták el a személyi jövedelemadóról szóló törvény azon passzusát, hogy az adóból leírható a befizetett tandíj 30 százaléka.
Az első 1998. évi hitelrendszert követően 2001-ben valósult meg a ma is élő hitelezési rendszer. A felsőoktatás az európai országokhoz hasonlóan vállalta az adott, a 18-22 éves korosztály felsőoktatásba bekerülők arányának növelését - sorolja a szaktárca. A szétaprózott intézményrendszerben nagy átalakítás valósult meg 2000-ben. Különböző eszközökkel lépéseket tettek az infrastruktúra, a tanulmányi feltételek megteremtése érdekében, elindult az egységes igazgatási és tanulmányi rendszer kialakítása. A képzési rendszerben a főiskolai és egyetemi képzések kimeneti szabályozása történt meg, majd az Európai Felsőoktatási Térség kialakításában vállaltak szerint 2006-tól felfutó rendszerben általánossá vált a többciklusú képzési rendszer, s valamennyi intézmény áttért a kreditrendszerű oktatásra. A jogszabályi környezet adott ahhoz, hogy az autonómia jegyében a felsőoktatási intézmények megtegyék a minőség irányába ható lépéseket - fogalmazott minisztérium szakembere.
A szakmaiság, mint bolsevista trükk
A központi közigazgatás nem hatékony működése mellett „szemléleti" problémák is akadályozzák a szakmaiságot a felsőoktatás területén. A Magyar Bálint vezette oktatási tárca például úgy akarta biztosítani az egyetemek ésszerű gazdasági működését, hogy a minisztériumhoz lojális tagokat, pénzügyi szakembereket, vállalatvezetőket nevezett ki az egyetemek gazdasági tanácsaiba. Ez a szemlélet jelent meg a felsőoktatási törvény legfrissebb módosításában is, amely egy „technikai jellegű" változtatással kívánta felülírni az egyetemek autonómiáját - mondja Szabó Gábor. A vonatkozó jogszabály szerint a jövőben a rektor csak az intézményben működő gazdasági tanács egyetértésével nyújthatott volna be a szenátusnak kulcsfontosságú gazdasági döntéseket, például a költségvetésről, a fejlesztésekről. Nem véletlen, hogy a köztársasági elnök nem írta alá a módosítást.
Az elnök álláspontja szerint a gazdasági tanács nem tekinthető az egyetem önkormányzati szervének, ezért a testület vétójoga alkotmányellenesen korlátozza az egyetemek autonómiáját. Mivel az elnök előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, egyelőre nem léphetnek hatályba a tandíj bevezetéséről szóló új passzusok sem.
Mire jó a gazdasági tanács?
Az oktatási tárca szerint a hallgatói és oktatói létszámában is megnövekedett intézményrendszer feltételezi a hatékonyabb, gazdaságosabb működést és a régióval, a társadalommal való szorosabb kapcsolatot, a tudásközpontként való működést. Ebben az alapvetően akadémiai feladatot ellátó szenátus munkáját kell, hogy segítse a gazdálkodásban, a működésben - szakértelmével - jelző, tanácsadó szerepet játszó gazdasági tanács. A törvénymódosítás szerint is a gazdasági tanács a szenátus által létrehozott szakmai, javaslattevő testület marad.
Lőtéri pockok a katedrán
A diákképviselő szerint a szaktárca mulasztása az volt, hogy a bolognai rendszert megfelelő előkészítés és pénzügyi támogatás nélkül vezették be Magyarországon. A bolognai rendszer lényege az európai kredit átjárhatósági rendszer (ECTS), vagyis a tanegységek szabad elismertethetősége. Bárki, bárhol folytathatja tanulmányait Európa valamennyi egyetemén. Ez nálunk még országon belül sem valósult meg. Szabó szerint az is probléma, hogy senki nem tudja, mit akar kezdeni a kormány a tandíjból befolyó pluszpénzzel; nem készültek hatástanulmányok, előzetes vizsgálatok. A felsőoktatásban nagyon sok pénz van, ám a rossz struktúra miatt szétfolynak a források. „Félő, hogy az egyetemek a költségvetési lyukak betömésére fogják felhasználni a tandíj náluk maradó felét-kétharmadát" - mondja Szabó. Összehasonlításul: az első évben a tandíjból körülbelül 13 milliárd forint bevétel várható, ami egy nagy állami egyetem, és két közepes egyetem éves finanszírozását jelenti.
Vitatható összevetés
A szaktárca véleménye alapján ugyanakkor a kreditrendszerű képzés és a pénzügyi támogatás összevetése vitatható. A felsőoktatási intézményekben a kreditrendszerű képzés a 90-es évek második felében megindult, a 2002. évi kötelező bevezetést a kormány egy évvel halasztotta, mivel a felmérések alapján 70 százalékos volt a feltételrendszer. A 2003. évi bevezetéshez informatikai fejlesztéssel nyílt lehetőség. A kreditbeszámítás a felsőoktatási intézmények autonómiájába tartozó szakmai tevékenység, amelyhez a jogszabályi keretek adottak az intézmények számára - állítja a minisztérium illetékese, s hozzáteszi: 2006. szeptember 1-jétől vált általánossá a többciklusú képzés. A képzés minőségi, személyi feltételeinek biztosítása a felsőoktatási intézmények feladata.
Miért kéne fizetni?
Az új felsőoktatási törvény alapján az első évben belépő és a párhuzamosan kifutó képzések támogatását a 2007. évi költségvetés alapján biztosítja az állam. A képzési hozzájárulás azzal a szándékkal fogalmazódott meg, hogy a képzés során kapott felkészítés olyan befektetés, amely később, az élet során megtérül és ezért az ehhez való hozzájárulás nem hárítható át teljes mértékben az államra. A képzési hozzájárulás bevezetése kapcsán a felsőoktatási törvénymódosítás jogszabályi szinten rögzíti az ilyen módon származó bevétel felsőoktatási intézményben megadását és felhasználását. A törvényi szabályozás értelmében a 15 százalékos szabályozás a felsőoktatási intézmények számára biztosít olyan lehetőséget, amelyben teljes vagy részleges fizetési mentességet biztosíthat a hallgató számára.
Tanulj, fiam
A képzési hozzájárulás megállapítása során fizetendő összeg megállapítására elsődlegesen tanulmányi alapon kerül sor, a szociálisan hátrányos helyzetben lévő hallgatók támogatására az emelkedő állami hallgatói támogatási keret szolgál majd. A képzési hozzájárulás bevétele nem vonható el és nem zárolható. A befolyt összegnek legalább harmadát, legfeljebb felét a kiemelkedő hallgatók tanulmányi támogatására kell fordítani. Jelenleg 31 állami, 27 egyházi fenntartású és 14 alapítványi, azaz összesen 72 felsőoktatási intézmény működik. A nem állami intézmények a támogatást nem automatikusan kapják meg, hanem megállapodás alapján, meghatározott létszámra.
Minőségi oktatás - pro és kontra
A másik fontos terület a minőségi oktatás kérdése. Szabó szerint első lépésként fel kellene mérni, hogy melyik intézmény mit oktat. 1998-ban - a felsőoktatási integráció idején - 72 darab államilag elismert felsőfokú oktatási intézmény volt Magyarországon. 2006-ra több mint duplájára - csaknem 180-ra - nőtt a számuk. Vagyis ma Magyarországon - az intézményekre gondolva - jelenleg „kutya-macska, lőtéri pocok oktathat felső szinten" - mondta Szabó Gábor. Az újonnan akkreditált intézmények automatikusan megkapják az állami normatívát. Ennek alesete, hogy az állam a szakmával karöltve, a rendszerváltás után tömegoktatást csinált az egyetemekből. Kinyíltak az egyetemek kapui, majd 1998-ban megtörtént a nagy egyetemek fúziója. A munkaerőpiac pedig képtelen ennyi diplomást felszívni.
Erre reagálva a szaktárca illetékes jelezte, a felsőoktatási intézmény oktatási szolgáltatása részeként a képzési rendszere révén dönt arról, hogy milyen mértékben vállal szerepet az oktatásban. A minőségi oktatás megvalósítását nem szerencsés ellentétbe állítani a szélesprofilú képzés kínálattal, hisz az egyetemek egyidejűleg folytathatnak doktori és mesterképzést, valamint szélesebb körű alapképzést, szakirányú továbbképzést vagy akár felsőfokú továbbképzést és tanfolyami képzést is - tette hozzá. A költségtérítéses képzés mérték a korábbi szabályozás szerint is úgy kellett meghatározni, hogy a bevételnek fedeznie kellett a képzést terhelő összes kiadást. Az új törvény szerint is a költségtérítés összegét a felsőoktatási intézmény - a képzéssel kapcsolatos valamennyi ráfordításra tekintettel - határozza meg azzal a megkötéssel, hogy annak összege nem lehet kevesebb, mint a szakmai feladatra számított kiadások egy hallgatóra jutó hányadának 50 százaléka. A költségtérítés mértékét ez alapján továbbra is a felsőoktatási intézmény fogja meghatározni.
