Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gyurcsány Ferenc legutóbb a Financial Times-nak ma reggel adott interjújában ismételte el az új Magyarország új felelősséghármasát. Eszerint: először is az egyén feleljen saját magáért, aztán a családjáért, aztán a nemzetéért. Ez az elvrendszer minden bizonnyal a szocializmus alapelvét akarja ellenpontozni, amely szerint az állam felelősséget vállal az egyén, a családok, a cégek boldogulásáért, azaz a tervgazdálkodás jegyében garantálja a szociális, a foglalkoztatási és (a vállalatoknak) az értékesítési biztonságot. Innen nézve nincs is gond az új elvekkel, a bibi a feltételekkel van: mi kell ahhoz, hogy az egyén felelősséget vállalhasson magáért, és a stb., stb.-ért? A válasz egyszerű: az, hogy bízhasson mások hasonló hozzáállásában.
Egy munkavállaló például akkor tudja vállalni a felelősséget a munkájáért, ha számíthat rá, hogy a munkaadója igyekszik megfizeti azt – nem próbája mindenáron leszorítani a bérét –, és akkor vállalhat szerényebb bért, ha joggal feltételezheti, hogy cserébe a cége igyekszik foglalkoztatni – azaz munkaadója viseli sajátos egyéni felelősségét; érez némi foglalkoztatási felelősséget. Addig, amíg nem lehet bízni az egymással szembeni méltányos viselkedésben, addig felejtsük el az egyéni felelősségvállalást, mert addig az ember nem ura a helyzetének, hanem kiszolgáltatottja a helyzetnek, és persze keresni fog valakit, leginkább az államot, hogy fújjon már némi hátszelet neki, adjon támogatást az ellenséges világban való túléléshez.
De ez csak a kisebb gond. A nagyobb az, hogy az emberi természetet ismerve csak akkor lehet számítani az egyéni felelősségvállalás kölcsönösségére, amikor egy társadalom viszonylagos bőségben él. (Ez alól kivételt képeznek a vészhelyzetek.) Ekkor működik ugyanis a „jut is, marad is elve”, amelynek betartása lehetővé teszi, hogy az emberek ne egymás kvázi kifosztásával igyekezzenek jobb életet teremteni maguknak.
Ha a miniszterelnöknek szerencséje lesz, talán a nagy uniós pénzözön néhány év múlva átmenetileg ilyen helyzetet teremt, és akkor ideig-óráig megvalósulhat valami az általa ajánlott alapelvhármasból. Ha ez nem jön össze, illetve addig, amíg egyszer összejön, marad az, ami most van: a kevéske nemzeti jövedelem passzírozgatása az állam, a munkaadók, az alkalmazottak és az inaktívak között, amivel hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik kerül pocsék anyagi helyzetbe.
