Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hitelbiztosítók által kezelt vevőportfólió kockázata a magyarországi átlagos kockázati szint alatt helyezkedik el - állítja Zárda Olivér. Az Eudoros Tanácsadó Kft. ügyvezetője szerint ez jól is van így, hiszen a hitelbiztosítás legfőbb feladata a kártérítés mellett a megelőzés: vagyis a hitelbiztosítási ügyfelek részére segítségnyújtás, hogy fizetőképes partnereikkel kereskedjenek. Ugyanakkor az ördög - mint mindenhol - itt is a részletekben rejlik - véli a szakértő. Ha a hitelbiztosított vevőportfóliók kockázata jelentősen alacsonyabb, mint az átlagos országkockázati szint, akkor a hitelbiztosítás nem vagy csak részben felel meg eredeti céljainak. A túlzottan szűrt vevőportfóliók gátolják az értékesítést, extrém esetben okafogyottá tehetik a hitelbiztosítást, hiszen a kiélezett versenyhelyzetben egy egészséges mértékű kockázatot minden szállítónak vállalni kell vevői irányába, ami normális működés mellett lefedhető a hitelbiztosítással. Zárda Olivér szerint ma Magyarországon a hitelbiztosítók által vállalt kockázat még mindig alacsony az optimális szinthez képest, noha a hitelbiztosítók kockázatéhsége jelentősen nőtt az elmúlt hónapokban.
A jelen helyzet kialakulásához az vezetett, hogy 2008 folyamán a pénzügyi, majd a teljes gazdasági szférába is átgyűrűző válság hatására extrém módon megnövekedett a magyarországi gazdálkodó szervezetek nemfizetési kockázata. Erre a hitelbiztosítók csak 2009 elején reagáltak, amikor már saját méréseik alapján is szembesültek a kárfizetések megugrásával. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a hitelbiztosítóknak működési módjukból adódóan hozzávetőleg hat hónapra van szükségük ahhoz, hogy kockázatvállalási politikájukon keresztül befolyásolhassák kárfizetéseik mértékét. Az év elején szigorított kockázatvállalási politika csak az év harmadik, negyedik negyedévére hozta meg az eredményét, de addigra a naptári éves bázison számított kárhányadok jóval magasabbak voltak, mint az iparágban egyébként kívánatos mérték. Tetézte a bajt, hogy a 2009-es gazdasági válság olyan helyzet elé állította a hitelbiztosítókat, amire vonatkozólag nem rendelkeztek tapasztalatokkal, s a válság lefolyására vonatkozó megbízható előrejelzések nem álltak rendelkezésre, ahogy ma sincsenek még pontos előrejelzések ezzel kapcsolatban. E két tényező és az, hogy Magyarországon a hitelbiztosítási szolgáltatás ára európai összehasonlításban még mindig alacsonynak mondható, oda vezetett, hogy a már amúgy is szigorú limitpolitikájukon a hitelbiztosítók 2009 végén sem enyhítettek, sőt további intenzív szűrésnek vetették alá a kezelt portfóliókat.
A fent leírt helyzetet természetesen a hitelbiztosítók is felismerték és a vállalt kockázatok mértéke az utóbbi hónapokban jelentősen emelkedett, hiszen a 2010-es kárfizetési adatok - a 2009-es túl szigorú és túl sokáig fenntartott intézkedések következményeként - messze a kívánatos mérték alatt maradnak. Az alacsony kockázati szint és a hitelbiztosítók versenye újra árcsökkenést indított el a piacon, ami az Eudoros ügyvezetője szerint azért veszélyes, mert hosszú távon nem szolgálja az iparág és nem mellékesen az ügyfelek érdekeit sem. A jelenlegi helyzetben Zárda Olivér szerint a hitelbiztosítóknak az árak szinten tartása mellett egy kicsit megfontoltabb ütemben kellene kockázatvállalásaikat bővíteni, hogy ne legyen szükség korrekcióra a közeljövőben, ha a jelenlegi ütem túlzottnak bizonyulna. Ez biztosíthatja a szakértő szerint a kiszámíthatóságot és a folyamatosságot, ami a jelenlegi gazdasági környezetben kiemelkedően fontos.
