Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az év eddig eltelt időszakát a hitelbiztosítók kockázatvállalási kedvének csökkenése jellemezte, pontosabban - ahogy Zárda Olivér, a piacvezető Euler-Hermes Hitelbiztosító igazgatósági tagja fogalmaz - a hitelbiztosítók kockázatvállalási hajlandóságának növekedése messze elmaradt a piaci kockázatok növekedésétől. A szakember szerint a limitcsökkentések és -megvonások mellett a másik markáns tendencia a hitelbiztosítás árának jelentős, akár 2-3-szoros növekedése volt - az átlagos díjemelkedés mértékét 70-90 százalékosra teszik az Euler-Hermesnél -, ám szerinte azt látni kell, hogy ez az emelkedés továbbra sem tart lépést a kockázatok ugrásszerű növekedésével. Ezért az figyelhető meg a piacon, hogy azok a cégek, amelyek számára továbbra is reális alternatíva maradhat a hitelbiztosítás - vagyis a hitelbiztosítók sem a partnert, sem a vevőit, sem az iparágat nem minősítik vállalhatatlan kockázatúnak -, "boldogan" kifizetik a magasabb díjat a hitelbiztosításra, mert így legalább védettek maradnak a piacon. (Azon a piacon, ahol a gyenge likviditási pozíciójú és kellő tartalékkal nem rendelkező vállalkozások közül sokan csődbe jutnak.) A tárgyalásokon az ár sokadrangú tényezővé vált, elsősorban a vállalt fedezet nagysága és az önrész mértéke releváns.
A díj mellett a szerződéses konstrukció más elemei is megváltoztak. Alapvető elvárás, hogy a biztosítással rendelkezők jelentési kötelezettségeiket az eddiginél is pontosabban, a határidők maximális figyelembevételével tegyék meg, hogy a biztosítói partner is hamarabb kerüljön "képbe" és minél hamarabb el tudja kezdeni a tartozás kezelését.
Azt előre borítékolni lehetett, hogy immár nem lesz nyereséges vállalkozás a hazai hitelbiztosítási piacon - a három szereplő közül az elmúlt években egyedül az Euler-Hermes tudott nyereséget kimutatni, igaz, 2008-ban a profitzuhanás ennél a cégnél is drámai volt -, ám Zárda Olivér önkritikusan azt is elismeri, hogy még a legpesszimistább szcenárióban sem számoltak olyan piaci környezettel, mint ami az idei évet eddig jellemezte.
A szakember szerint ilyen körülmények között meglehetősen nehéz optimistának lenni a jövőt illetően.
Ha pusztán a makrogazdasági vetületre gondolunk, örömre adhat okot, hogy szinte minden elemző egyetért abban, hogy a mögöttünk hagyott negyedévben a magyar gazdaság elérte a mélypontját.
Folytatás a 22. oldalon
Folytatás a 18. oldalról
A gazdasági fellendülés ugyanakkor a reálgazdaságban jelentős késéssel fejti ki hatását - a legoptimistább elképzelések szerint is csak a jövő év első félévének végére várható némi javulás. Ez pedig azt jelenti - tekintve, hogy a nemfizetési események általában 4-6 hónapos késéssel követik a gazdaság trendjeit -, hogy jövőre tovább nő a fizetési nehézségekkel küzdő cégek száma. E tekintetben tehát komoly változásra nem igazán számíthatnak a hitelbiztosítási piac szereplői.
Ami viszont várhatóan átrendezheti a piacot, az az, hogy a válság hatására számottevően megugrott a hitelbiztosítás iránti kereslet. Az új üzletek megkötését ugyanakkor Zárda Olivér szerint - a hitelbiztosítók csökkenő étvágyán túl - az is nagyban korlátozza, hogy a termék iránt érdeklődő cégek vevőportfóliójának minősége a piaci átlagnál alacsonyabb, elmondható, hogy elsősorban azok a cégek keresik a hitelbiztosítást, amelyek számára a partner nemfizetése nemcsak kockázat, hanem tény. Aligha véletlen, hogy az Euler-Hermesnél az érdeklődő cégek jelentős hányada az építőiparban tevékenykedik, ám Zárda Olivér szerint ilyen esetekben a hitelbiztosító már vajmi kevés segítséget tud nyújtani: a kockázatok növekedése az iparágban lényegében kizárja, hogy a biztosító az egyéni portfólió bírálatát követően ajánlatot tudjon adni az érdeklődőknek.
