Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Fizetőképes a vevője? címmel megrendezett fórumon a Csőke Andrea a Fővárosi bíróság gazdasági bírója rámutatott, hogy tavaly mindössze egyetlen, a megelőző évben pedig nyolc csődeljárást folytattak le Magyarországon. A csődtörvény (cstv.) módosítása kapcsán a szakértő úgy véli: az eljárás megindításakor azonnal moratóriumot kellene hirdetni, enélkül ugyanis szinte semmilyen lehetősége nem marad a hitelezőknek a megegyezésre az adós vállalkozással. E téren az angolszász gyakorlatot kellene követni, ahol csak olyan cégeket lehet csődeljárás alá vonni, amelyek vagyona fedezheti a felszámolás költségeit, ezáltal lefolytatható maga az eljárás is. A vagyontalan cégekre vonatkozó szabályozást törölték a cstv. módosításából, ami lényegében azt eredményezi, hogy a fizetésképtelenné vált vállalkozások szabálytalanul hagyhatják el a gazdaságot - a vagyontalan társaságokat egyszerű törléssel kivezetik a cégnyilvántartásból.
A törvény 2004-es - máig az íróasztalfiókban heverő - módosítási javaslata úttörő jelleggel három hónapos időszakot adott volna arra, hogy a hitelezők eldönthessék, érdemes-e reorganizálni a céget és csak ezt követően indulhatott volna a felszámolás. Ehhez azonnali moratórium kapcsolódna - a bírónő a francia gyakorlatra hivatkozott, ahol ezzel a megoldással ugrásszerűen megnőtt a túlélő cégek aránya, köszönhetően annak, hogy a hitelezőket a moratórium megakadályozza, hogy megpróbálják a fellelhető vagyonból azonnal kielégíteni magukat és így rákényszerülnek a tárgyalásra.
A cstv. a vezetői felelősség megállapítása kapcsán is jócskán hagy maga után kívánnivalót: a kérdés lényegi szabályozására a törvény alkalmatlan Csőke Andrea szerint. A bírónő emlékeztetett arra, hogy azokban az országokban, ahol a fizetésképtelenség bejelentéséhez bizonyos vagyonnak még lennie kell, a teljesen kiürített, az eljárás megindítására alkalmatlan cégek vezetőit a törvény büntetőjogi felelősségrevonással fenyegeti. Ehhez képest a magyar szabályozás, amely szerint az elmarasztalt cégvezető az ítéletet követő három évig nem tölthet be hasonló pozíciót gazdasági vállalkozásnál, gyengének mondható, ráadásul nincs mellé rendelve szankció. Külön gondot jelent, hogy a vezető anyagi felelősségének megállapítására (forintosítására) az alapeljárás nem alkalmazható, arra az első bírósági határozatot követően új perben kerülhet sor - akár évekkel később.
Nem kis részben a vezetői felelősség teljes hiányának tudta be a bírónő, hogy az általa 2001 és 2007 között tárgyalt és befejezett 535 ügyben a mintegy 21 milliárd forintnyi hitelezői követelésből mindössze 82 millió forintnyi térült meg. A bírónő szerint a Fővárosi Bíróságon dolgozó 28, ilyen ügyekben ítélkező bírónál is hasonlóak az arányok, ennyiért szerinte magukat a bíróságokat sem érdemes fenntartani - és akkor még nem beszéltünk a többi költségről, amelyet így az állam, végül is az adófizetők fizetnek ki.
A helyzeten nem segít, sőt tovább súlyosbítja azt a jogalkotás mechanizmusa is - mondta Csőke Andrea. A minisztériumok ugyanis szervezeti felépítésüknél fogva alkalmatlanok arra, hogy maguk írják a jogszabályokat. Az eljárások végrehajtó szervei, illetve a követeléskezelő szervezetek is megszólíthatók, szakmai tapasztalatuk és véleményük jogi szempontból is kézzelfogható előnyökkel járhatna a jogalkotás szempontjából. A szakértő szerint kompetens szakmai csoportokat kellene felkérni a törvényi szabályozás kidolgozására, az így elkészült tervezeteket pedig nyilvános társadalmi vitára kell bocsátani. Amíg ugyanis hivatali jelleggel igyekszünk megoldani a problémákat, sokszor találkozhatunk majd olyan problémával, amely a jelek szerint a törvény érdemi változtatását teszi lehetetlenné. Hiába érvel ugyanis a szakma azzal, hogy a jelenlegi szabályozás mellett gazdaságtalan a felszámolás, a jogalkotó szerint például a munkaügyi nyilvántartások vezetésére azért kell kötelezni a felszámolókat, mert ha ez nem így történne, egy egész sor jogszabályt módosítani kellene, amire ugyanakkor senki sem hajlandó. Egy másik - kézzelfoghatóbb - jellemző, hogy a törvény sokadik módosítása is érintetlenül hagyja a kielégítési rangsorban a kötvényesekre vonatkozó negatív megkülönböztetést - holott erre semmi ok nincs. Ugyancsak problémát okozhat az, hogy a követelési rangsorban a cstv. módosítása értelmében a tulajdonosi kör követelései közé kerülnének azok is, amelyeket a hitelező pénzintézetek tartanak nyilván, abban az esetben, ha az óvadéki megállapodásban olyan részvényopciót kötöttek, amely szerint kifizetetlen hátralékok esetén maguk is tulajdonossá válnak a vállalkozásban. Csőke Andrea szerint ilyen jellegű módosítás egyszer már volt a törvényben, akkor a bankok - szerinte indokoltan - tiltakoztak ez ellen és emiatt újból módosítani kellett a jogszabályt. Most megint erre számít a bírónő - ha fennmarad a változási terv.
