Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Atradius Fizetési Szokások Barométer hat ország (Ausztria, Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, Románia és Szlovákia) vállalatainál érdeklődött a belföldi és külföldi üzleti partnerek követeléskezelési jellemzőiről és a fizetési kockázatokról. A megkérdezettek 46 százaléka gyengére vagy közepesre minősítette a román fizetési morált. A románok után Lengyelországgal van a legtöbb baja a partnereknek, itt 27 százalékos az elégedetlenek aránya. A magyar vállalatokkal sem túl jó üzletelni, a felmérés szerint az elmúlt hat hónap tapasztalatai alapján az üzleti partnerek nyolc százaléka gyengének, 19 százaléka pedig közepesnek mondta a magyar vevők fizetési morálját. A legjobb számokat Ausztria kapta, itt mindössze kilenc százalék a némileg elégedetlen szállítók aránya, olyan céget pedig nem találtak a felmérés készítői, amelyik gyengére értékelte volna osztrák partnere fizetési morálját. A fentiek kapcsán meglepetés, hogy a partnerek értékelése során hazánk vállalatairól nagyobb arányban nyilatkoztak úgy, - a megkérdezettek 13 százalék, hogy kiváló üzleti partnerek a fizetések terén, míg az összevetésben egyébként második helyen végzett Csehország esetében csak tízszázalékos a maradéktalanul elégedettek részaránya.
A gyengére értékelt hazai fizetési morálnak több összetevője van Vanek Balázs, az Atradius magyarországi fióktelepének vezetője szerint. Szerinte a gazdasági visszaesés ugyanúgy közrejátszik ebben az eredményben, mint a csődtörvény elégtelensége, ami lehetőséget ad arra, hogy az adós kibújjon a fizetés alól.
Vélhetően a jogi védelem hiánya, a szállítók érdekeit nem különösebben védő csődtörvény is az oka lehet annak, hogy más vizsgált országokkal összehasonlítva, a magyar vállalatok szélesebb körben tesznek azért, hogy megvédjék magukat a behajthatatlan követelésekkel szemben. Míg a lengyel vállalatok alig fele nyilatkozott úgy, hogy igyekszik valamilyen akadályt gördíteni a kintlevőség felszökése elé, addig nálunk tíz vállalatvezetőből nyolc nyilatkozott ekképpen. A szám a többi felmérés adataihoz képest kicsit idillikus, ám Vanek Balázs figyelmeztet: ez a mutató még nem jelent magas szintű kintlévőség-kezelést. A magyar cégek leginkább az "átvételkor fizetés" módszerét alkalmazzák a védelem eszközeként - a megkérdezett magyar vállalatvezetők élnek ezzel a módszerrel, ami azért - valljuk be - nem számít igazi követeléskezelésnek, hiszen így a vállalatok tulajdonképpen nem hitelezik a vevőjüket. Vanek Balázs mindehhez azt is hozzáteszi, hogy ez a módszer fékezi a kereskedelmet.
A magyar cégek kivételével minden kelet-közép-európai ország igazítja a hitelezési határidőket ahhoz, hogy az adott ügyfél melyik gazdasági ágazatból érkezik, illetve - export esetén - ahhoz is, hogy milyen országból származik a vevő. A többi országban a cégek 40-44 százaléka tesz ily módon, a magyar vállalatoknak viszont alig harmada hajlik ilyen megoldásra, azaz biztosít eltérő fizetési határidőket a fentiek függvényében.
