Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az az igazság, hogy a címben szereplő tételmondat még mindig új információt hordoz egyes meglévő ügyfeleink számára is, és akkor még nem is beszéltünk a finanszírozási elemet nem tartalmazó faktoringkonstrukcióinkról.
Az egyik szolgáltatási véglet az ún. teljes követelés-menedzsment, amely tartalmazza a faktorálás minden elemét, így a nyilvántartást, finanszírozást, beszedést és a kintlévőség-megtérülési védelmet. Ez lényegében a faktor által önállóan vállalt kockázat vagy külső partner (export esetén a közreműködő, célországbeli faktorcég vagy direkt hitelbiztosító) által vállalt rizikó, ami az ügyfél felé egyszerűen mint visszkereset-mentesség jelenik meg.
A másik irányból tekintve már vegyes a kép, hiszen faktorálásról praktikusan akkor beszélhetünk, ha a faktoring fenti négy eleméből legalább kettő megjelenik. A nemzetközi kapcsolatokban gyakorlatilag ez a faktorálás definíciója (remélhetőleg a hazai szabályozás is ezt fogja átvenni).
A teljes követelés-menedzsment - már önmagában a kockázatvállalási hajlandóság szűkülése miatt - nem alkalmazható minden vevőre. Az MKB gyakorlatában a követelésmenedzsment-faktoringszerződés alatt azt értjük, hogy egy keretszerződésben foglaljuk össze valamennyi szolgáltatási elemünket, és ezen belül a vevők minősítése alapján dől el, hogy mely vevőre kapható teljes vagy részleges kockázatátvállalás, mely vevőkövetelések finanszírozhatók csak visszkereset mellett, illetve mely vevők azok, amelyek visszkereset-vállalás esetén sem finanszírozhatóak - azaz ilyen esetekben csak nyilvántartást és beszedést tudunk vállalni. (Ez utóbbi oka, hogy a szállítói visszkereset kockázati értéke sem végtelenül nagy.)
A szállító (némi praktikus kötöttséggel) dönthet úgy, hogy a felajánlott szolgáltatás adott elemét mégsem kívánja igénybe venni. Tehát kaphatna finanszírozást is, de nem igényli vagy számlacsomagonként dönti csak el, hogy az adott csomagra kér vagy nem finanszírozást. Ha nincs faktorkockázat-átvállalás, akkor érzékenyebb vevői esetében dönthet úgy, hogy a késedelmes tételeknél az első kapcsolatfelvételt maga eszközli.
Összefoglalva: a követelésmenedzsment-szerződésünk egy á la carte étlap: a fennálló lehetőségeken belül a szállító megválaszthatja a kezelés módját.
Azt még fontos kiemelnünk, ez nem azt jelenti, hogy e szerződéssel kiváltanánk a meglévő specifikus termékeinket és szolgáltatásainkat, hiszen azok éppen az adott szegmensekre szabottan alakítottuk ki. Ebből adódóan azon a szegmensen belül a legjobb, célirányos szolgáltatást nyújtják. Ide soroljuk az állami szervekkel, önkormányzatokkal szembeni követelésvásárlási konstrukcióinkat, a speciálisan egészségügyi sajátságokat figyelembe vevő kórházi beszállítóknak ajánlott faktorálási lehetőségeket, a stabil nagyvállalati beszállítókat (hiszen vevőkörük alig változó). Bizonyos követelések pedig eleve önálló eljárásrendet és külön faktorszerződést igényelnek: például mezőgazdasági támogatások faktorálásaként, hazai és külföldi áfa faktorálása, nemzetközi faktorálás a külhoni faktortagvállalatokon keresztül és így tovább.
Remélem e - kissé szakmai - leírással sikerült a számos és különböző faktoringtermékek neve között némi útbaigazítást adni. Reménybeli faktorpartnereink számára azért nem ilyen bonyolult a helyzet. A benyújtandó faktoringadatlapjaink számát ugyanis drasztikusan csökkentettük és azok részletes ügyfél-tájékoztatót is tartalmaznak. A benyújtott faktorkérelemben foglalt információk alapján később is eldönthető, hogy mely faktorkonstrukciónk lesz a legjobb megoldás.
