Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar húsipari ágazat válsága nem új keletű: míg a '90-es években a húsfeldolgozók száma meghaladta az ezret, ma csupán néhány száz működik. A hazai sertésállomány az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent, 2007-re nem érte el a 4 milliót. Ráadásul a honi húsfeldolgozás 2005-ben elveszítette nettó exportőri pozícióját, igaz, ehhez az uniós csatlakozás nyomán megnyíló határok és ennek minden gondja is kellett. Magyarország jelenleg az európai sertéshús-előállításnak alig két százalékát adja. Az ország éves húsipari forgalma 300-350 milliárd forintra tehető, aminek körülbelül a húsz százalékát teszi ki az export.
Szentirmay Péter, a Credit Risk Solutions Kft. vezetője szerint az ágazat nehéz helyzetét jól jellemzi az is, hogy az elmúlt években olyan nagy múltú húsfeldolgozó cégek váltak fizetésképtelenné, mint a Hajdú Bét, a Nyírségi Szárnyas, a Zalahús vagy éppen a teljes Carnex-csoport. A fentiek nyomán a húsipar termelése egyre erősebben koncentrált: jóval kevesebb, mint félszáz vállalat adja a hazai termelés háromnegyedét és az export döntő többségét. A vágóüzemeket illetően mindössze hat vágóhíd teljesítménye haladja meg az évi 200 ezer sertést, ez a feldolgozói kör biztosítja a teljes magyarországi vágókapacitás 60 százalékát.
Az EU-ban folyamatos túlkínálat figyelhető meg a sertéspiacon, emiatt a honi sertéstenyésztőknél lényegesen korszerűbb és költséghatékonyabb technológiával termelő külföldi beszállítók nyomott áron szállítják a sertést a magyar feldolgozók részére. Tavaly az importált élősertés aránya 15 százalék volt. Érdemes megjegyezni, hogy az euró/dollár árfolyamváltozása miatt a korábban még annyira stabilnak tekintett piacok, mint a távol-keleti esetében is visszaesést éltek meg a vezető európai sertéstartó államok (Dánia, Hollandia). Az Európában maradó sertéstömeg további árcsökkentő tényezőként hat a hazai felvásárlási árakra. A 2005 óta tartó lengyel-orosz húsvita miatt is jelentős mennyiségű lengyel sertés került nyomott áron az országba. Sovány vigasz, hogy a lengyel sertéshúsexport Oroszországba történő 2007. decemberi újraindulását követően a helyzet valamennyire változik majd - az bizonyos, hogy kismértékben emelkedtek a hazai felvásárlási árak az idei év első két hónapjában, ám ez messze nem ellensúlyozza a takarmányárak drasztikus emelkedését. A hazai piacot ugyanakkor ezen felül komolyan nyomja, hogy a versenyt az áruházláncok arra használják fel, hogy lenyomják a felvásárlási árakat. Az uniós csatlakozást követően megjelent import késztermék felvásárlási ára évről évre csökken: tavaly a darabolt sertéshúsok hazai feldolgozói ára átlagosan 5 százalékkal esett, miközben a nagy hipermarketekben ezen hústermékek fogyasztói ára átlagosan mintegy 8 százalékkal emelkedett.
Szentirmay Péter várakozásai szerint a 2008-as év is jelentős kihívások elé állítja az ágazat szereplőit (sertéstartókat, húsfeldogozókat). A beszállítói-vevői árprés erősödése mellett a hazai forgalomban a reáljövedelem csökkenése miatt stagnáló/visszaeső hazai fogyasztás, exportoldalon pedig a versenyképességet jelentősen befolyásoló erősödő forintvolatilitás befolyásoló hatásaival kell szembenézni. A meglehetősen eladósodott ágazat számára így erre az évre is minimális eredményesség (vagy veszteség) prognosztizálható, ami számos kevésbé tőkeerős piaci szereplő számára komoly működési-finanszírozási problémákat jelenthet. A húsiparban az elmúlt években megfigyelhető koncentrálódás a közeljövőben tovább folytatódhat, a Pick/Délhús és a Debreceni Hús csoportok domináns jelenléte mellett a közepes vállalkozások romló helyzetére és a kisebb piaci szereplők erősen differenciált fejlődésére kell számítani a közeljövőben.
