Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Csáki Ferenc, a Magyar Faktoring Szövetség elnöke szerint komoly esély van arra, hogy konszolidálódik a faktoringpiac. Megállapításai szerint a beszállítóikat faktoring címszóval megsarcolók szerencsére már ma nincsenek sokan, és általában nem is jellemző a piacra. Igaz, sokak fantáziáját mozgatja a megoldás, sőt az építőiparban, a kereskedelemben egy-egy megvalósult példa is felhozható, amikor a vevő "saját" faktoringcégéhez irányítja a szállítót s így húz le róla további bőrt. Csáki szerint az ilyen hozzáállással nem lehet hosszú távon sikereket elérni, mert a beszállítók faktoringon keresztüli "kizsigerelése" drága és csak rövid távú előnyt jelent. A beszállító előbb-utóbb elfordul a rendkívül hosszú fizetési határidőt kiíró s ehhez mellékesen fizetési megoldást (faktoringot) kínáló megrendelőtől, vagy ellehetetlenül, és akkor a megrendelő újabb partner után nézhet, ami új kockázatot és többletköltséget is jelent. Molnár Tamás, az MKB faktoring üzletágát irányító igazgató szerint átalakulás ugyan van, de ez rövid távon még korántsem biztos, hogy előnyt jelent: a nagykereskedő cégek aránya folyamatosan csökken, megnőtt viszont a gyártók (különösen márkaneves gyártók) aránya, akik már közvetlen beszállítási kapcsolatban állnak a hipermarketláncokkal. Őket hatványozottabban sújtja a finanszírozási teher. Egyrészt a gyártás (vagy gyártatás) eleve finanszírozásigényesebb, ráadásul az ő beszállítóik nem tudnak olyan fizetési határidőket adni, mint amit tőlük a másik oldalon a vevőik megkívánnak. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a közvetlen beszállítói szerződések sok esetben jelentős kockázatot hordoznak (nyomott akciós árak, előre nehezen tervezhető szállítási mennyiségek, magas kötbérekkel társítva, a gyakorlatban szinte korlátlan visszáruzási lehetőség), aminek következményeként probléma esetén kártyavárként dőlhet össze az e nélkül is kiélezett likviditás. Molnár szerint jelenleg ez a piaci adottság, és nem is várható jelentős változás.
A kérdés csak az, hogy a piac "józanabb" szereplői mit tudnak tenni. Deme Géza, a CIB Faktor értékesítési vezetője szerint jellemző tendencia, hogy a beszállítóknak diktáló multik uralta piacon a fizetési futamidők nőnek. Szerinte ilyen szempontból a faktoring nem pénzt von el a szállítótól, hanem a kész helyzethez alkalmazkodva speciális finanszírozással juttat likviditást olyan cégeknek, amelyek a hagyományos hitelezési formákban nem vagy csak kevesebb forráshoz juthatnának. Az UniCredit álláspontja szerint a faktoring valójában nem kötelezően előírt eszköz, hanem sokszor az egyetlen szóba jöhető megoldás a hosszú fizetési határidők finanszírozására. E szolgáltatás nélkül sok beszállító eleve kizárná magát a piacról, így esélye sem lenne a talpon maradásra. A banki hátterű faktorcégek saját gyakorlatukat megfelelőnek tartják, hiszen a szolgáltatáshoz vevőbiztosítás és professzionális behajtás is kapcsolható, ám a szakértők eközben arra figyelmeztetnek, hogy sok vevő és szállító közötti megállapodásnál (főleg a kereskedelemben) "külső" faktoringcég labdába sem rúghat.
