Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Négy évvel ezelőtt, január elején szerződést kötött a hirdető és az ügynökség arra, hogy ez utóbbi óriásplakátokat készít, majd azokat kihelyezi 18 helyszínre, a megrendelő kívánsága szerint, nettó 10 millió forintért. Fontos eleme volt a szerződésnek a következő: "a rendelkezésre álló 2007. évi hirdetési keret (a nettó 10 millió forint) megrendelő általi kimerítésének elmaradása az ügynökség díjazását nem érinti". A szerződés magyar, német és angol nyelven készült, azzal a kikötéssel, hogy eltérés esetén a magyar változat a mérvadó. Az említett szerződési ponthoz német nyelven - amelyet sem a magyar, sem az angol nyelvű változat nem tartalmazott - további rendelkezést írtak, amelynek magyar fordítása a következő: "amennyiben az ügynökség a szolgáltatást nem szerződés szerint, vagy nem teljes mértékben teljesíti, az esetben a megbízónak megszűnik a teljesítési kötelezettsége, illetve visszatérítési igény illeti meg a már részéről többletként teljesített díjazásra".
A probléma abból adódott, hogy a megrendelő csak 9 helyszínre kérte kirakni a plakátokat. Az ügynökségnek a megrendelő kifizette a nettó 4 995 000 forintról kiállított számláját - ez gyakorlatilag a fele teljesítés ellenértéke -, de a másik feléről szóló nettó 5 005 000 forintos számla kifizetését megtagadta. Az ügynökség a bíróságon kereste az igazát.
Jogerős ítéletében a bíróság a szerződés - először idézett pontjának - értelmezése eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy csak az egységes díjfizetési kötelezettsége érintése nélkül dönthetett a megrendelő úgy, hogy nem igényli valamennyi helyszínre a plakátok kihelyezését. Vagyis ha kevesebb plakátot kért, akkor is ki kell fizetnie a teljes nettó 10 millió forintot. A megrendelő felülvizsgálatot kért a Legfelsőbb Bíróságtól, de nem járt sikerrel. A legfőbb bírói fórum kifejtette, hogy a jogerős ítéletet hozott bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményének mérlegelése alapján - indoklási kötelezettségének eleget téve - jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy a megrendelő nem bizonyította azt, miszerint a szerződéses megállapodás arra irányult, hogy "amennyiben a felperes nem teljesít, az esetben nem jár neki a megbízási díj fennmaradó része".
Az ügyre január közepén került pont véglegesen.
