Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Toledo tartománybeli Cobisa iskoláit és az önkormányzat egyéb helyiségeit 2003 májusa óta a Clece nevű cég takarította. Ennek volt alkalmazottja takarítónőként - egy évvel későbbtől - María Socorro Martín Valor. Az önkormányzat 2007 novemberében felmondta a takarítócéggel a szerződést, mivel maga akarta takaríttatni a helyiségeit. A takarítócég 2008. január 2-án - az év első napjára visszamenőleg - arról tájékoztatta a szóban forgó takarítónőt, hogy az önkormányzat alkalmazásába került, vagyis munkaadóként a cég helyébe az önkormányzat lépett. Az indok: "a Toledo tartomány épületeinek és helyiségeinek takarítására vonatkozó ágazati kollektív szerződés 14. cikke alapján az önkormányzat az alapügyben szóban forgó munkaviszonyra vonatkozó jogok és kötelezettségek összessége tekintetében e társaság helyébe lépett". Az önkormányzat nem engedte a takarítónőt nála dolgozni, ugyanakkor január 10-én - munkaközvetítőn keresztül - öt takarítónőt vett fel. A Clece sem alkalmazta tovább a takarítónőt, mire ő "az elbocsátása visszaélésszerű voltának a megállapítása" miatt keresetet indított korábbi cége és az önkormányzat ellen a helyi bíróságon. A bíróság megállapította, hogy az önkormányzat - az idézett kollektív szerződés szerint - nem perelhető, a korábbi munkaadó Clece nevű céget pedig jogszerűtlen felmondás miatt 6507,10 eurós kártérítésre kötelezte. A takarítócég a legfelsőbb bíróságtól kért jogorvoslatot, az viszont - előzetes döntéshozatalért - az EB-hez fordult. A kérelemben megjegyezte, hogy "az épületek és helyiségek takarítására vonatkozó ágazati kollektív szerződés rendelkezései nem alkalmazandók egy megbízást adó olyan vállalkozásra, amely külön tevékenységet folytat és amely - valamely takarítással foglalkozó vállalkozással kötött szerződés megszüntetésével - úgy dönt, hogy helyiségei takarítását közvetlenül maga látja el, mivel a megbízást adó említett vállalkozást nem lehet e kollektív szerződés hatálya alá tartozónak tekinteni". Az EB-hez intézett kérdés pedig így szólt: "a 2001/23. irányelv 1. cikke hatálya alá tartozik-e az az eset, amikor valamely önkormányzat úgy dönt, hogy saját munkavállalókkal látja el a különböző helyiségeinek azon takarítási munkálatait, amelyekre korábban egy takarítással foglalkozó vállalkozást szerződtetett, amely szerződést felmondott azért, hogy új alkalmazottakat szerződtessen e takarítási feladatok ellátására?". Az idézett irányelv a munkavállalókat védi a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel a munkavállalók jogainak a védelmére.
Az EB szerint az irányelv az olyan gazdasági egységre vonatkozik, amely megőrzi identitását a munkáltató személyének megváltozása esetén. A levezetésből az következik, hogy az átvevő cég a munkavállalók mellett átveszi a korábbi társaságtól a szükséges eszközöket, a munkaszervezést és a gazdálkodási módszereket is. Az önkormányzat azonban nem vett át senkit és semmit, mindössze maga takaríttatja tovább, újonnan felvett személyzettel, a helyiségeit. Így az önkormányzatra nem kell alkalmazni az idézett uniós irányelvet, így az jogszerűen járt el, amikor nem alkalmazta a takarítónőt. A kártérítésről nem esett szó, de az nyilván jár a takarítónőnek a korábbi munkaadójától.
