A Vierzon Distribution még 2006 szeptemberében reklámot jelentetett meg egy helyi lapban. A hirdetésben a saját és a Lidl blokkja szerepelt, ezeken általános megjelölések kíséretében - súlyt vagy mennyiséget feltüntetve - 34 termék, főleg élelmiszer volt látható. A Vierzon Distribution esetében 46,30 euró, a Lidl esetében pedig 51,40 euró volt a végösszeg. A Vierzon Distribution Leclerc márkanév alatt forgalmazta a blokkon szereplő termékeket, ezért jelenhetett meg a reklámban a következő jelmondat: "Nem lehet mindenki E. Leclerc! Alacsony árak: az E. Leclerc még mindig bizonyítottan a legolcsóbb".
A Lidl nem siette el a reagálást, csak fél évvel később, 2007. március közepén fordult a bourges-i kereskedelmi törvényszékhez, kérve, hogy a bíróság tisztességtelen verseny okán kötelezze a Vierzon Distributiont kártérítésre és a kamatok megfizetésére, valamint arra, hogy a meghozandó ítélet kivonatát - a sajtó, valamint az üzleteiben történő kifüggesztés útján - tegye közzé. A Lidl azt állította, hogy a vitatott reklám megtévesztő, azaz tévedésbe ejti a fogyasztókat mind a reklám megjelenítése, mind pedig annak okán, hogy a Vierzon Distribution kizárólag a számára előnyös árukat választotta ki, miután az árait a versenytársa áraihoz igazította. A szóban forgó áruk nem összehasonlíthatók, minőségi és mennyiségi eltéréseikből ugyanis az következik, hogy nem azonos szükségleteket elégítenek ki. A vitatott reklámban az összehasonlított árukat feltüntető pénztárblokk nem teszi lehetővé a fogyasztók számára, hogy megismerjék az áruk saját jellemzőit, következésképpen hogy megértsék a szóban forgó reklámban feltüntetett árkülönbségeket. A Vierzon Distribution vitatta ezeket az állításokat, és elsősorban arra hivatkozott, hogy két nem azonos termék akkor hasonlítható össze, ha azonos szükségleteket elégítenek ki vagy rendeltetésük azonos, és így egymással elegendő mértékben helyettesíthetők. A szóban forgó esetben ez történt.
A bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól. A kérdése így hangzott: a vonatkozó uniós irányelv szerint össze lehet-e hasonlítani az egymással helyettesíthető élelmiszereket akkor, ha azok fogyaszthatósága, a fogyasztásukkal okozott élvezet, azok gyártási körülményei és helye, a felhasznált összetevők és a gyártó tapasztalata teljesen eltérő?
A bíróság hivatkozott egy korábbi, a Lidl Belgique ügyben hozott ítéletére. Ebben megállapította, hogy két termékválasztékot alkotó áru árának ellenőrizhetősége szükségszerűen előfeltételezi, hogy azon áruknak, amelyeknek az árát összehasonlítják, egyedileg és konkrétan azonosíthatóknak kell lenniük a reklámban található információk alapján. Az áruk árának bármilyen ellenőrizhetősége ugyanis szükségszerűen az áruk azonosíthatóságától függ. Az irányelv által követett fogyasztóvédelmi célnak megfelelően az ilyen azonosítás lehetővé teszi, hogy az ilyen reklám címzettjének módjában álljon meggyőződni arról, hogy helyesen tájékoztatták-e az általa vásárolt mindennapi szükségleti cikkekről. A szóban forgó ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az összehasonlított áruknak a vitatott reklámból kitűnő leírása kellően pontos-e ahhoz, hogy a fogyasztó számára lehetővé váljon az összehasonlított áruk azonosítása, a reklám által hivatkozott árak pontosságának ellenőrzése céljából. Miután a megtámadott reklámban az áruk nem konkrétan szerepeltek, így a francia bíróság vélhetően a Lidlnek ad igazat. Az Európai Bíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy az összehasonlító reklámban tilos úgy kiválasztani a termékeket, hogy az - megtévesztően - jelentősen befolyásolja a fogyasztók döntéseit.
