Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Schneider Ferenc még 2006 áprilisában kötött autóvásárlásra finanszírozási szerződést a VB Pénzügyi Lízing Zrt.-vel. Amikor nem tett eleget szerződéses kötelezettségeinek, a lízingcég felmondta e kölcsönszerződést és a Budapesti II. és III. Kerületi Bírósághoz fordult, hogy az bocsásson ki fizetési meghagyást a 317 ezer forint hátralékos kölcsöntartozás, továbbá a rendezetlen összeg után esedékes kamatok és a bírósági költségek megfizettetésére. Az említett bíróságot a lízingszerződésben kötötték ki a felek, de az nyílván a lízingcég érdekét szolgálta, mivel a bíróság illetékességi területén volt a székhelye.
A lízingbevevő a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, anélkül azonban, hogy kifejtette volna annak okait. Így per lett az ügyből. Az említett kerületi bíróság megállapította, hogy a lízingbevevő (alperes) lakóhelye nem az illetékességi területén található, míg a polgári eljárásjog szabályai szerint az előtte folyamatban lévőhöz hasonló jogviták eldöntésére az alperes lakóhelye szerinti bíróság az illetékes. Ezért a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából - 2008 márciusában - három kérdést terjesztett az Európai Bíróság (EB) elé.
Az uniós fogyasztói irányelv alapján a fogyasztóknak biztosított védelem szükségessé teszi-e a nemzeti bíró számára, hogy hivatalból - erre irányuló kérelem hiányában is - megítélje egy elé tárt szerződési feltétel tisztességtelen jellegét saját illetékességének vizsgálata során? Vagyis a szolgáltató székhelye szerinti bíróság kikötése nem tisztességtelen-e? Ha erre igen lenne az EB válasza, akkor a magyar bíró e vizsgálat során milyen szempontokat vehet figyelembe? A harmadik kérdés technikai jellegű volt: jogos-e az, hogy a nemzeti bíró az előzetes döntéshozatali eljárásról - annak kezdeményezésével egyidejűleg - hivatalból tájékoztassa a saját tagállamának igazságügyért felelős miniszterét is?
Az EB elnöke az ügyet felfüggesztette egy hasonló ügy - a Pannon GSM Zrt.-é - lezárultáig. Ebben a Budaörsi Városi Bíróság kért előzetes döntéshozatalt. A Pannon-ügyben a bíróság úgy foglalt állást 2009 nyarán, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és nem szükséges, hogy a fogyasztó az ilyen feltételt előzetesen eredményesen megtámadja a bíróság előtt. A nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak a szükséges ténybeli és jogi elemek. Ha álláspontja szerint az ilyen feltétel tisztességtelen, annak alkalmazását mellőzi, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi. Ez a kötelezettség a nemzeti bíróságot a saját illetékességének vizsgálata során is terheli. Ennek során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy tisztességtelen a fogyasztó által az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésben alkalmazott olyan feltétel, amely egyedileg nem került megtárgyalásra és amely az eladó vagy a szolgáltató székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét köti ki.
Ezzel az ítélettel a lízinges ügy első két kérdésére is megszületett a bíróság válasza. Az igazságügyi miniszter tájékoztatása az előzetes döntéshozatali eljárásról pedig nem ellentétes az európai joggal - mondta ki az EB.
A kerületi bíróság azonban a Pannon-ügy ítélete után kiegészítő kérdéseket tett fel az EB-nek. Ezek közé tartozott az, hogy ha a nemzeti bíró - a peres felek erre irányuló kérelme hiányában - hivatalból észleli egy szerződési feltétel esetleges tisztességtelenségét, akkor arra elrendelhet-e bizonyítást. Az EB döntése: amennyiben a szerződés részét képező kizárólagos illetékességi kikötés a fogyasztói irányelv hatálya alá tartozik, a nemzeti bíróságnak hivatalból kell értékelnie az ilyen kikötés esetlegesen tisztességtelen jellegét.
