Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Padawan egy cd- és dvd-lemezeket, illetve újraírható lemezeket forgalmazó spanyol társaság, amely vitába került az ország szellemi tulajdonjogok közös jogkezelésével foglalkozó SGAE nevű szervezetével. Ez utóbbi ugyanis a 2002 és 2004 között forgalmazott digitális adathordozók után közel 17 ezer eurót követelt a forgalmazótól jogdíj címén. A forgalmazó nem tartotta jogszerűnek azt, hogy a magán- és üzleti célú adathordozók után is ugyanannyit fizessen, ezért bírósághoz fordult. Az elsőfokú bíróság meg is ítélte a vitatott összeget, de a forgalmazó fellebbezett. A másodfokú bíróság pedig az Európai Bírósághoz fordult, előzetes döntéshozatalt kérve.
A barcelonai bíróságnak a következőket kellett mérlegelnie: az alkalmazandó uniós irányelv méltányos díjazást állapít meg arra az esetre, ha az adathordozót magáncélra használják, a nemzeti - spanyol - szabályozás viszont nem tesz különbséget a magán- és az üzleti célú felhasználás között, amikor szerzői jogdíjat állapít meg az adathordozókra. További probléma az, hogy miképpen lehet vélelmezni, hogy az eladott cd- és dvd-lemezekből mennyi került magán- és mennyi üzleti felhasználásra.
Az Európai Bíróság abból indult ki, hogy ha egy uniós szabály nem utal a nemzeti jogra - vagyis arra, hogy az eltérő lehet -, akkor az unióban azt minden tagállamban alkalmazni kell. Kérdés, hogy a magáncélú használat után fizetendő méltányos díjazást valamennyi uniós országban a közös irányelv alapján kell-e gyakorolni, vagy pedig lehet rá nemzeti szabály. A magának feltett kérdésre a bíróság a következő választ adta: az irányelv értelmében vett "méltányos díjazás" fogalma az uniós jog önálló fogalma, amelyet minden olyan tagállamban, amelyben a magáncélú másolat kivételét bevezették, egységesen kell értelmezni. Viszont az irányelv korlátai között ők maguk határozhatják meg e méltányos díjazás formáját, finanszírozásának módozatait, beszedését, valamint a mértékét. A következő kérdés, hogy miképpen kell meghatározni a magáncélú felhasználás után fizetendő méltányos díjat. Az Európai Bíróság véleménye szerint a lemezekre felvett művek használatához a szerzők nem adták a hozzájárulásukat, ezért a méltányos díjazást úgy kell tekinteni, mint a szerző által elszenvedett kár ellenértékét. Ezért a díjat a szerzőknek okozott kár alapján kell kiszámítani. A kiszámítás módját viszont ravaszul megkerüli a bíróság. Helyette azt írja le, hogy amikor a forgalmazó eladja a digitális adathordozót, akkor az árba be kell építenie azt a kárt, amit az adathordozó használata során a szerzők elszenvednek, és közvetlenül a forgalmazó, közvetve a magánszemély vásárló fizeti meg az - átalány- - jogdíjat.
Arra a kérdésre pedig, hogy miképpen határozható meg az eladott adathordozó magáncélú használata - a vele járó méltányos díjazás miatt -, azt válaszolta a bíróság, hogy ha magánszemély vásárol, akkor a felhasználás is magáncélú lesz. Azt pedig nem volt hajlandó eldönteni az Európai Bíróság, hogy a spanyol egységes díjazás - amikor a magán- és az üzleti felhasználó ugyanannyit fizet - egybevág-e az uniós joggal. Ehelyett azt mondta, hogy a felsorolt érvek alapján döntsön arról a spanyol bíróság.
