Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ügy 1996-ban, a védjegykérelem benyújtásával indult. Azt a Kirkbi A/S tette meg a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (OHIM). Később a bejelentő jogutódja a billundi (Dánia) székhelyű Lego Juris A/S lett. (Az interneten fellelt forrás szerint ez utóbbi cég a tulajdonosa a legódobozok oldalán lévő céglogónak, amely védjegyként funkcionál.)
Az OHIM előbb nem akarta bejegyezni a legókockát védjegynek, de a bejelentő személyes meghallgatást kért, és ezen jogi érveivel meggyőzte az uniós hatóságot. A lajstromozásra 1999. október 19-én került sor. Két nappal később a Ritvik Holdings Inc. - amelynek a Mega Brands Inc. lett a jogutóda - kérte a védjegy törlését. Egy évvel később az OHIM törlési osztálya felfüggesztette az eljárást, mondván, megvárja az Európai Bíróságnak a Philips-ügyben hozandó ítéletét, amely analóg volt ehhez az ügyhöz. Erre 2002. június 18-án került sor.
A törlési osztály előtti eljárás 2002. július 31-én folytatódott, majd az osztály két évvel később - 2004. július 30-i határozatával - törölte a védjegyet. Az év szeptember 20-án a Lego Juris A/S fellebbezést adott be az OHIM fellebbezési nagytanácsához, amely elutasította a cég keresetét. Így került az ügy az EU Elsőfokú Bíróságához 2006. szeptember 25-én. Az alperes az OHIM lett, mellette avatkozott be az ügybe a kanadai Mega Brands Inc. A Lego Juris A/S itt is vesztett, így 2009. január végén az Európai Bírósághoz fellebbezett, ahol ugyanez lett a sorsa.
Röviden ennyi a történet eljárási része, de hátravan még a jogi érvelés ismertetése, ami természetesen erősen leegyszerűsített lesz. Az uniós szabályok szerint a közösségi védjegyoltalom tárgya lehet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, ha alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Nem jegyeztethető viszont be védjegyként az ábra, ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik vagy a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. Nos, ez a célzott műszaki hatás volt a perek középpontjában. Tudniillik ha egy termék szabadalma lejár, akkor azt bárki hasznosíthatja, ez a szabály azért született, hogy örök időkre senki ne monopolizálhasson egy szabadalmat. Viszont ha a szabadalom lényegét - a műszaki hatását - védjegyként lajstromoztathatná a szabadalom (korábbi) tulajdonosa, akkor továbbra sem használhatná azt más.
Az OHIM fellebbezési nagytanácsa, majd a bíróságok arra keresték a választ, hogy ha védjegy lenne egy legókocka képe, akkor az valóban olyan megjelölés lenne-e, amely kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll. Ez a forma pedig nem más, mint a kockából kidudorodó, kör alakú kötőelemek sorozata. Vagyis ha az látható lenne egy védjegyen, akkor senki más nem készíthetne ilyen technikával egymásba illeszthető kockákat.
