Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ügyben 2008-ban hozott hárommillió forint bírságot tartalmazó határozatot a GVH. A másodfokú bíróság idén mondta ki jogerősen azt, hogy miért voltak jogsértők a honortáblák. A flekkdíjnak is hívott honorárium minimális díjai nemcsak az írott sajtó cikkeire, hanem a rádiós és tévés anyagokra, fotókra, karikatúrákra is vonatkoztak. A MÚOSZ azzal érvelt, hogy a honortáblákban megjelölt összegek az elmúlt években a nagyobb kiadóknál szinte gyakorlattá váltak, azokat jogvita esetén a bíróság minden esetben figyelembe vette, illetve az egyezkedő felek a legtöbb esetben elfogadták az egyezség alapjául, és egyre gyakoribb, hogy az új szerződések megkötésekor is az adott honortábla alapján állapítják meg a díjakat. Az ajánlás az érdekvédelem eszköze, azok orientáló célzattal készültek, és az újságírók egzisztenciájának biztosítása volt a cél.
A jogerős ítélet elvi megállapításokat is tartalmaz. Ezek közül az első az, hogy az újságírói tevékenység - gazdasági jellege és a pénzügyi kockázatviselés folytán - vállalkozásnak minősül, ezért kiterjed rá a versenytörvény személyi hatálya. A honortáblát a MÚOSZ Érdekvédelmi Bizottsága készítette el, azt a tagok véleményezték, de a Választmány és az Etikai Bizottság is észrevételezte. A szövetség évente felülvizsgálta és közzétette az ajánlott összegeket. Mivel a 2008. évi honortáblához fűzött szöveg kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az ajánlott árak ténylegesen is befolyásolták a piaci árakat, megállapítható, hogy a formailag nem kötelező tábla is a MÚOSZ olyan döntésének minősül, amelyet a versenytörvény 11. §-ának (1) bekezdése szabályoz. A MÚOSZ annak érdekében határozta meg a minimálárakat, hogy az újságírók számára jobb megélhetési lehetőséget, megfelelőbb anyagi helyzetet biztosítson. Az ajánlott árak és az újságírói tevékenység színvonala között semmiféle összefüggés nincs, a szolgáltatásért kért magasabb megbízási díj nem feltétlenül jelent magasabb szakmai minőségű terméket, szolgáltatást. A szabott árak tehát önmagukban nem zárják ki a gyenge minőségű szolgáltatást, az árak nem jelentenek garanciát az elvárt minőségre.
A MÚOSZ magatartását a versenytörvény rendelkezései alapján kell megítélni. Ennélfogva nincs jelentősége annak, hogy más országokban az állam milyen jogkört biztosít az egyes szakmai érdekképviseleti szervek számára.
Mivel a szövetség a minimál vételi, illetve eladási árakat határozta meg, a csekély jelentőségű megállapodás kérdése fel sem merülhet.
A MÚOSZ fellebbezésében már nem állította - különösen pedig nem igazolta - az egyedi mentesítésre való jogosultságát. E körben utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a termelés ésszerűbb megszervezéséhez, a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához a kötött árrendszer nem járul hozzá. Az újságírók nincsenek motiválva a hatékonyabb munkavégzésben, a színvonalasabb produktum előállításában, így az ajánlott árak és a minőségi javulás között semmiféle összefüggés nincs. Így nem igazolható az sem, hogy az ajánlás alkalmazásával a fogyasztó jobb minőségű szolgáltatáshoz jut.
