Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az engedély kiadása úgy ment, mint kés a vajban. Az önkormányzat módosította az egyes természeti területek és értékek védetté nyilvánításáról szóló rendeletét, majd a megyei hivatal támogatásával a minisztérium - a környezetvédelmi szakhatóság bevonása nélkül - pecsétet tett a 418 hektáros vadaskert engedélyére. Mindez 2005 nyarán történt. Az engedélyt a vadászterület haszonbérlője kérte, az általa megbízott személy pedig megkezdte a 130 darabos vaddisznó-törzsállománynak otthont adó terület bekerítését.
Egy évvel később a helyi természetvédelmi egyesület észlelte, hogy mi történik a területen, ezért a szakmai hivatalok mellett az ügyészséghez és a rendőrséghez fordult. A megyei szakhivatal megállapította, hogy az engedélyező határozat jogszabálysértő, azonban az idő múlása miatt egyéb intézkedésre nem volt jogosult. Az illetékes természetvédelmi hatóság viszont a vadaskertben folytatott természetkárosító tevékenységet 2007-ben azonnali hatállyal megtiltotta. A határozat indoklása szerint a vadaskert létesítése során védett növények állományait pusztították el. Íme néhány a felsorolásból: 19 320 tő pettyegetett őszirózsa és 300 tő sziki kocsord. A haszonbérlő protestált a kerítésépítés tiltása ellen, mondván, azt nem ő, hanem a megbízottja tette. Ezenkívül a tiltásra azért sincs lehetőség, mert az engedélyt központi államigazgatási szerv (a minisztérium) adta ki, és így e szerv hatáskörébe tartozik a korlátozó rendelkezést tartalmazó határozat kibocsátása.
Közben szakértői vizsgálat is folyt, a kerítésépítés miatti természeti kárt a jelentés 50 millió forintra becsülte, de ebben nem volt benne az, amit a vaddisznók túrtak ki a földből. Ezek után fordult a természetvédelmi egyesület a bírósághoz, kérve a gazdasági tevékenység abbahagyását, a védett növények élőhelyeinek helyreállítását, továbbá újratelepítését, illetve a vadaskert kerítésének az elbontását. A keresetben leírták azt is, hogy az engedélyezett 130 vaddisznó tartása miatt egy állatra mindösszesen 3 hektár terület jut, ami az átlagos terhelésnek a hétszerese.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Arra a következtetésre jutott, hogy ha történt is a kerítés létesítésekor természetkárosítás, annak következményei később már nem jelentkeztek, a károsodott területeken a védett növények ismételten nagy számban megjelentek. Nincs olyan mértékű bizonyított természetkárosodás, ami indokolttá tenné az egyesület által kért jogkövetkezmények alkalmazását a haszonbérlővel és a kerítés építőjével szemben.
Az egyesület a táblabírósághoz fellebbezett, amely megállapította, hogy a fellebbezés megalapozatlan. Az indoklásban - egyebek mellett - az szerepel, hogy az egyesület olyan igényt érvényesített, amely a természetvédelmi törvény 65. § (2) bekezdése alapján nem tekinthető megengedettnek, ugyanis társadalmi szervezet megállapításra irányuló keresetet a törvény alapján nem terjeszthet elő. Ezt követően pedig - a szakértőkre hivatkozva - azt vezette le hosszasan a bíróság, hogy a természetkárosítás csak töredéke annak, mint amit az egyesület állított. A jogerős ítélet idén júniusban született.
