A forgalmazó még 2000-ben komplett gázüzemű blokk-fűtőművet és egy gázmotort értékesített - egy lízingcég közbeiktatásával - a szolgáltatónak. A lízingcéggel úgy állapodtak meg, hogy ha a szolgáltató nem tudna fizetni, akkor a forgalmazó lép a helyére, a biztosítóval pedig úgy szólt a megállapodás, hogy a díjat a forgalmazó fizeti, és őt illeti meg a vagyoni kár alapján a kártérítés.
Két év múlva a gázmotor elromlott, azt a forgalmazó megbízásából a lízingbeadó 7,5 millió forintért megjavíttatta, de mire a javítás befejeződött, a lízingszerződés lejárt. A jogvita ezután kezdődött, mivel a biztosító sem vagyoni, sem pedig üzemszüneti biztosítást nem akart fizetni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gázmotor meghibásodása biztosítási esemény, így megítélt a forgalmazónak 8 millió forint vagyoni, míg a szolgáltatónak 23,1 millió forint üzemszüneti kártérítést. A biztosító fellebbezett. A másodfokú bíróság a forgalmazónak 1,1 millió, míg a szolgáltatónak 1,2 millió forintot ítélt meg. A bíróság azzal érvelt, hogy a gázmotor a lízingcég tulajdonában volt a meghibásodáskor, neki viszont nem volt biztosítása. A biztosító a biztosított vagyonában bekövetkező károkért felel, így nem volt kötelezhető a lízingcégnél felmerült károk megtérítésére. Ebbe viszont a forgalmazó nem nyugodott bele és felülvizsgálatot kért a Legfelsőbb Bíróságtól. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság megállapította: a gázmotor meghibásodása biztosítási esemény, ezért a biztosítónak fizetnie kell. A másodfokú bíróság ennek ellenére a jogalap körében további vizsgálódást folytatott, és döntése kiindulópontjaként rögzítette azt az addig sem vitatott tényt, hogy a meghibásodott lízingtárgy - a biztosítási esemény időpontjában - a perben nem álló lízingbe adó társaság tulajdonában állt. Ebből azonban tévesen következtetett arra, hogy a biztosítási esemény folytán kizárólag a tulajdonos lízingcég vagyonában következett be értékcsökkenés. Az adott időpontban a lízingelt gépi berendezés a forgalmazó mint társ-lízingbevevő vagyonához is tartozott. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy tévesen következtetett arra a másodfokú bíróság, hogy a káresemény - a bekövetkeztének időpontjában - nem a forgalmazó biztosított vagyonában okozott értékcsökkenést, és ezért a biztosítási szerződés alapján vele szemben a biztosító nem tartozik helytállni. Így a felülvizsgálati kérelem megalapozott és a biztosítónak fizetnie kell.
