A körbetartozás - más néven lánctartozás - már évek óta komoly probléma a magyar (főleg építőipari) cégek körében. A tartozások végösszegét a szakértők több száz milliárd forintra becsülik és sok cég emiatt szűnt meg.
Az építőipari körbetartozások felszámolása érdekében vezették be azt a törvényi szabályt, amely kimondta, hogy az építési vállalkozót a megrendelő tulajdonát képező ingatlanon jelzálogjog illeti meg, biztosítva a vállalkozói díjkövetelés kifizetését. Ezt a rendelkezést azonban az Alkotmánybíróság március végén eltörölte. A döntést röviden a jog.wb.hu úgy foglalja össze, hogy a jelzálogjogra vonatkozó szabályt a Polgári törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza, az országgyűlés célja a körbetartozások enyhítése volt, amivel az Alkotmánybíróság is egyetértett, a célhoz vezető út meghatározásával azonban már nem. A taláros testület kimondta, hogy a szabályozás nem elég pontos. Többek közt aránytalanul korlátozza a megrendelők tulajdonhoz való alkotmányos jogát, valamint a jogbiztonságot is. Nem lehet ugyanis a jogszabályi előírásból pontosan meghatározni, hogy mikor, milyen összegre jegyeztethetne be egy vállalkozó jelzálogot a megrendelő ingatlanára. Arra sem tért ki a törvény, hogy mi történik, ha a megrendelő vitatja a vállalkozó követelését, mert például szerinte a vállalkozó hibásan - vagy akár egyáltalán nem - teljesített. Hiányossága az előírásnak, hogy nem ad pontos iránymutatást arra sem, milyen formában kellene megkötni a vállalkozói szerződést, hogy a jelzálogjog az ingatlan tulajdoni lapjára is rákerülhessen. Kell-e ehhez a megrendelő - az ingatlantulajdonos - hozzájárulása vagy anélkül is bejegyezhető lenne-e a jelzálogjog. Mindezek pedig jogbizonytalansághoz vezetnek, hiszen a szabályozás nem teljes körű, így azt esetről esetre eltérően is alkalmazhatnák. A gyakorlatban a hatályon kívül helyezésig nem fordultak elő tömegesen ilyen jelzálogjog-bejegyzések. Kérdés az is, hogy a körbetartozásokat jelzáloggal lehetne-e megoldani.
