Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szóban forgó fuvarozótársaság megkeresett egy olyan személyt, akinek volt árufuvarozói és vállalkozói képesítése, és munkaszerződést kötött vele, havi 100 ezer forintos díjazással. A cég az illetőt 2002 októberétől - egy éven át - szakmai irányítóként tüntette fel, holott az semmilyen tevékenységet nem végzett nála.
Az egy év lejártával - miután pénzt nem kapott - bírósághoz fordult a szakképesítését odaadó szakember, és a keresetében 1 millió 200 ezer forint és annak járulékai megfizetését kérte a fuvarozótól. Arra hivatkozott, hogy színlelt munkaszerződést kötött, ténylegesen ugyanis nem végzett munkát, hanem csupán havi 100 ezer forint díjazás ellenében a rendelkezésére bocsátotta az árufuvarozó-vállalkozói képesítését, hogy annak felhasználásával a cég közúti árufuvarozást tudjon végezni.
Az elsőfokú bíróságon nyert is, de a fuvarozó fellebbezett, és a másodfokú bíróság neki adott igazat. A jogerős ítélet indoklása szerint a felek - nem vitásan - színlelt munkaszerződése a bérlethez közel álló polgári jogi megállapodást leplez. Ez alapján a képesítéssel rendelkező szakember - díjazás ellenében - a fuvarozó rendelkezésére bocsátotta a szakmai irányítói tevékenység ellátásához szükséges képesítését igazoló okiratot. Ez a megállapodás azonban a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, mivel a közúti árufuvarozáshoz szükséges szakmai irányító kötelező alkalmazását előíró jogszabályok megkerülésére irányult. Az eredeti állapot helyreállítására, illetve az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítására nem kerülhetett sor. Ezért a ténylegesen létrejött polgári jogi megállapodást - a határozathozatalig terjedő időre - hatályossá kellett nyilvánítani, és a perben a felek között el kellett számolni. Azt azonban, hogy a leplezett szerződésben milyen összegű díjazásban állapodtak meg, a szakember nem tudta bizonyítani. Ennek igazolására ugyanis a színlelt munkaszerződés önmagában nem alkalmas, további megfelelő bizonyíték pedig nem keletkezett. Nem igazolta a szakember az általa nyújtott szolgáltatás tényleges értékét sem, a szakértői bizonyítást pedig a felhívás ellenére sem indítványozta. Ezért a keresetet el kellett utasítani.
A szakember ebbe nem nyugodott bele, és felülvizsgálatot kért a Legfelsőbb Bíróságtól. Nem igaz - állította -, hogy az őt megillető ellenszolgáltatás összegét a perben nem bizonyította. A két fél valóságos szerződési akaratát tükröző havi 100 ezer forintos díjazás kikötését ugyanis a színlelt munkaszerződést magában foglaló teljes bizonyító erejű magánokirat - szerinte - megfelelően igazolja.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hagyta jóvá. Az indoklás szerint a munkaviszonyból eredő igényét a szakember nem kívánta a fuvarozóval szemben érvényesíteni. Azt ugyanakkor nem tudta bizonyítani, hogy közte és a fuvarozó cég között - az általa állított tartalmú - polgári jogi jogviszony jött létre. Ennek igazolására ugyanis a - nem vitásan színlelt - munkaszerződést rögzítő okirat önmagában nem alkalmas, mivel a szakember azt sem bizonyította, hogy az állítása szerint ténylegesen létrejött megállapodás egyes kikötései azonosak a színlelt munkaszerződés bizonyos kikötéseivel. Más megfelelő bizonyíték pedig nem keletkezett a per során.
