Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy baranyai cég még 2005 májusában megállapodott négy munkavállalójával, hogy az év végén megszünteti a munkaviszonyukat. A megállapodásba belefoglalták azt, hogy a munka törvénykönyve szerinti végkielégítésüket a nyár folyamán, jutalomként két részletben megkapják. Ez meg is történt. A cég azonban december végén újra határozatlan idejű munkaszerződést kötött a négy alkalmazottjával, de ehhez is különmegállapodást mellékeltek. Ez úgy szólt, hogy ha a cég gazdálkodása megrendülne és felmondana nekik, akkor kifizeti a korábban a munka törvénykönyve szerint - jutalomként - megkapott végkielégítés, valamint a kollektív szerződés szerinti (magasabb) végkielégítés különbözetét. A felmondásra 2006 tavaszán került sor, de csak a következő év január végével, és a munkaadó olyan nagyvonalú volt, hogy nemcsak a kétféle végkielégítés különbözetét fizette ki, hanem a munkavégzés alól is felmentette őket. Egyúttal vállalta, hogy a felmondás végéig - mintegy háromnegyed évre - járó átlagkeresetüket is fizeti.
A négy munkavállaló kevésbé volt nagyvonalú, és perre ment a megyei munkaügyi bíróságnál. Úgy vélték, hogy az átlagkeresetbe nemcsak a bérük, hanem a jutalomként megkapott végkielégítés is beszámít. Ezt előbb a munkaügyi, majd a megyei bíróság is elutasította, azonban nem nyugodtak bele a döntésekbe és a Legfelsőbb Bíróságtól kértek felülvizsgálatot. Miután jogszabálysértés nem történt, itt sem jártak sikerrel. A legfőbb bírói fórum az ítéletében kiemelte, hogy "a munkabér meghatározásánál nem egyedül annak elnevezése, hanem az azzal kapcsolatos összes körülmény az irányadó". Tavaly nyáron került pont az ügy végére.
