Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gazdasági tulajdon fogalmát a jogtudomány alakította ki, még akkor, amikor a lízing nálunk jószerével ismeretlen volt. A lényege az, hogy a lízingbevevő úgy járhat el a lízingbe vett eszközzel, mintha az a sajátja volna, egyet leszámítva: el nem adhatja, hiszen a tulajdonjog a lízingbeadónál van a futamidő végéig. Ugyanakkor az eszközt a lízingbevevő birtokolja, használja és szedi annak a hasznait - vagyis övé a gazdasági tulajdon. Az új magyar Ptk. - amely nevesíti a lízingszerződést - elég furcsa álláspontra helyezkedett: a lízingbeadó jogai túlsúlyosak, míg a kötelezettségeket inkább a lízingbevevő oldalán fogalmazták meg.
Idézetek a törvényből: "A lízingbevevő a dolog átvételétől kezdve szedi annak hasznait és viseli a dologgal járó terheket, köteles továbbá gondoskodni a dolog fenntartásáról és a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotáról." "A lízingbevevő viseli a dologban beállott azt a kárt is, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni." "A lízingbevevő a dolgot rendeltetésének és a szerződésben foglaltaknak megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a nem rendeltetésszerű vagy egyébként a szerződésnek nem megfelelő használat következménye." "A lízingbeadó a lízingbevevő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot." Az idézetek levezethetők akár a polgári jog általános szabályaiból is, tehát korrekteknek mondhatók. Viszont a törvény más szabályokat is tartalmaz.
A tipikus lízingszerződésben a lízingbeadó a lízingbevevő akaratának megfelelő eszközt szerzi be és adja tovább ez utóbbinak. Az új Ptk. szerint a hibás teljesítésből eredő jogok a lízingbevevőt illetik meg. Például neki kell a gyakran elromló autót javíttatni, és ha elérte a cserét, akkor az új kocsi is a lízingbeadó tulajdonába kerül. Viszont a lízingbevevő nem állhat el a szerződéstől. Ez azt jelenti, hogy ha sokadszori javítás - netán a csere - után sem használható rendeltetésszerűen a kocsi, akkor a lízingbeadónál kell kuncsorognia, hogy álljon el a szerződéstől és inkább más márkából vásároljon neki.
A lízingbevevő kötelessége az, hogy előre, pontosan fizesse a lízingdíjat mindaddig, amíg a rendeltetésszerű használat akadálya nem róható fel a lízingbeadónak. Vagyis ha az eszköz elromlik és esetleg hónapokig nem használható - nem termeli meg a lízingdíj fedezetét - a lízingdíjat akkor is fizetni kell, viszont a gyártóval szemben a lízingbevevő egyedül marad, a hibás teljesítés miatt rá szállt jogokat maga érvényesítheti, az elmaradt hasznát is követelheti, amiből utólag hozzájut a lízingdíjhoz - ha hozzájut.
A lízingszerződés rendes felmondással nem szüntethető meg. A lízingbeadó viszont a lízingbevevő súlyos szerződésszegése esetén bármikor felmondhatja a szerződést. Például egy gazdasági válság esetén minden marad a régiben. Azonnali hatályú felmondáskor a lízingbevevő nem tarthatja vissza az eszközt a saját követelése fedezetére akkor sem, ha vállalja, hogy nem használja azt. Legérdekesebb viszont az elszámolási szabály. Idézzük: "Ha a lízingszerződés a szerződésben meghatározott időtartam lejárta előtt szűnik meg, a felek kötelesek egymással elszámolni. Az elszámolás során a lízingbeadó érvényesítheti a szerződés megszűnéséig esedékessé vált követeléseit, a hátralévő időre fennmaradó díját. Köteles azonban ezeket - a lízingszerződésben meghatározott módon - csökkenteni a dolog későbbi hasznosításából, értékesítéséből származó vagy a dologgal kapcsolatosan más jogcímen megtérülő összeggel, ha a lízingbevevő vagy az általa kijelölt személy a lízingszerződés alapján a dolog tulajdonjogát nem szerzi meg." Vagyis a futamidőből hátralévő időre a lízingdíj a felmondáskor azonnal jár, de a kárenyhítés - a díj csökkentése - csak akkor kötelessége a lízingbeadónak, ha a lízingbevevő operatív lízingbe vette az eszközt.
