Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vállalkozó szabályos építési engedéllyel építette meg az egyik fővárosi kerület kertvárosi övezetében a 9 lépcsőházas, 7 szintes, 240 lakásos társasházat, amely alá 140 férőhelyes mélygarázst helyezett el. Az utca túloldalán lakók úgy vélték, hogy ezzel megszűnt a lakóterületük kertvárosi jellege, többszörösére nőtt a forgalom, így házaik után - egyenként 20 millió forint - értékcsökkenést kértek a vállalkozótól. Közölték vele azt is, hogy ha nem jutnak megállapodásra, akkor beperlik, sőt perbe hívják az első ütem elkészülte után tőle lakást vásárlókat is. Egyúttal utaltak olyan bírósági döntésre, amely hasonló esetben több tíz millió forintos értékcsökkenést ítélt meg.
A vállalkozó ezzel szemben azt állította, hogy "az ingatlanok használati jellegének megváltoztatása az önkormányzat közhatalmi kompetenciájába tartozó kérdés, azaz az alperesek által kifogásolt helyzet a közhatalmi aktus következtében állt elő. Az alperesek kárát tehát nem a beépítés ténye, hanem a közhatalmi aktus okozta". Forduljanak tehát az engedélyt kiadó önkormányzathoz.
A régi lakók ügyvédje ezután az új lakóknak küldött hasonló tartalmú levelet, mint amilyet korábban a vállalkozó kapott. Erre a vállalkozó ügyvédje válaszolt, aki jogi abszurdumnak nevezte a követelést, és a vállalkozó jó hírneve megsértésének tartotta az abban foglaltakat. Egyúttal tájékoztatta a vevőket, hogy a lakókkal szemben ilyen igény nem érvényesíthető.
Ilyen előzmények után fordult bírósághoz a vállalkozó és a tőle lakást vásárolt 41 lakó. Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság, majd az ítélőtábla is elutasította a keresetet. A jogerős ítélet megállapítása szerint a régi lakók terhére jogsértés - ezen belül a személyhez fűződő jog megsértése - vagy olyan magatartás, amely a vállalkozóval szemben közvetlenül a károsodás veszélyét idézné elő, nem állapítható meg. A szemben lakók által írt levelek tartalmából, azok megfogalmazásából, szóhasználatából egyértelműen megállapítható, hogy ők a kárigényüket kifejezésmódjában nem indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító formában juttatták kifejezésre. A bírói gyakorlat szerint önmagában hatósági eljárások kezdeményezése, a jogérvényesítés, az ezzel összefüggő előzetes felszólítás nem minősül valótlan tényállításnak. Összességében a jogerős ítélet álláspontja az volt, hogy a szemben lakók a vevőkhöz intézett levelükkel nem sértették meg azok személyiségi jogait. Miután vesztettek a pert kezdeményezők, felülvizsgálati eljárást kezdeményeztek a Legfelsőbb Bíróságon. A vállalkozó a jogerős ítéletből alapvetően azt kifogásolta, hogy az utca túloldalán lakók a vevőkhöz intézett levelükben a kárigényük elutasításának valótlan indokát adták, nem közölték, hogy ő milyen okból zárkózott el a kártérítési igény teljesítésétől. (Szerinte nem volt jogalapja annak.) Arra is utalt, hogy a tőle lakást vásárlók egy csoportja jelezte: ha az értékcsökkenést követelők részére fizetniük kell, akkor azt áthárítják őrá, mármint a vállalkozóra. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Az érvelése úgy szólt, hogy a jogerős ítélet ellen a felülvizsgálati kérelemnek elsődlegesen és alapvetően az volt a kifogása, hogy a bíróság nem releváns tényállást állapított meg. A kereset elbírálása szempontjából releváns tényállás az, hogy az utca túloldalán lakók a vállalkozó által felépített épülettömb miatt őket ért vélt károk megtérítésére szólították fel a vállalkozót, majd a 41 lakót. Ezen túlmenően a kártérítési igény érvényesítésének jóhiszeműsége és a perlők személyhez fűződő jogának védelme szempontjából kizárólag annak van relevanciája, hogy a kártérítést kérők valós tényekre alapítottan, megfelelő hangvételben kívánták-e az álláspontjuk szerint kárt okozókkal szemben az igényüket érvényesíteni. Miután ezt jogszerűen tették, így felelősséggel nem tartoznak.
