Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy nagy kivitelező cég egy megyei önkormányzat megrendelésére vállalta el a megyei kórház bővítését még a múlt évtized közepén. Egy műtőblokkot és benne az orvosi technológiát kellett volna átadnia, több mint 2 milliárd forint ellenértékért. Miután az állami támogatás kevesebb lett a vártnál, a munka a technológia részleges beszerelése után elakadt, a vállalkozó nem tudta átadni a létesítményt, mivel arra - miután nem volt teljesen kész - nem kapott használatbavételi engedélyt, ő maga pedig nem tudta tovább finanszírozni a munkát. Miután a ki nem fizetett ellenértéket hiába kérte a megrendelőtől, az előre, szerződésben kikötött választott bírósághoz fordult. Erre 2005-ben került sor.
A választott bíróság megállapította, hogy a felek között - miután a teljesítés lehetetlenné vált - megszűnt a szerződés. Az építő cég azonban olyan nyilatkozatot tett, hogy az esetleges későbbi követeléseiről nem mond le. Egy évvel később meg is jelent a választott bíróság előtt újra, és közel 4 milliárd forintot követelt - bekövetkezett kárára hivatkozva - az önkormányzattól. A választott bíróság erre azt mondta, hogy ő az ügyben egyszer már döntött - jogi nyelven ezt ítélt dolognak mondják -, de azért megvizsgálta az új keresetet is, és az abban foglalt kérelmeket elutasította.
Az építő cég ebbe nem nyugodott bele, és a rendes - állami - bírósághoz fordult, ez adott esetben a megyei bíróság volt. Azt kívánta bizonyítani, hogy a választott bíróság ítélete közrendbe ütközik. A beadvány idézte Mádl Ferenc és Vékás Lajos professzorok könyvéből a vonatkozó részt: "a közrend lényege, hogy a fogalma alá vonható intézményeket a jog feltétlenül meg kívánja védeni, érvénybe akarja léptetni. Azoknak a jogszabályoknak kell feltétlenül érvényesülniük, amelyek közvetlenül szolgálják és védik a gazdasági, társadalmi rendnek - többségükben az Alkotmányban is kifejezett - alapjait". Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ítélt dolog fogalmát a választott bíróság kirívóan jogsértő módon, kiterjesztően értelmezte és így elzárta a felperest - a vállalkozót - az utóbb indult választott bírósági ügyben attól, hogy a korábban nem érvényesített igényeit a bíróság érdemben elbírálja. A hosszas jogi kifejtés végeredménye az, hogy a választott bíróság második határozata a közrendbe ütközik, és mint ilyen érvénytelen.
Ebbe az ítéletbe viszont az alperes megyei önkormányzat nem nyugodott bele, és felülvizsgálatot kért a Legfelsőbb Bíróságtól. Neves ügyvédek léptek fel mindkét fél oldalán. A végső verdikt idén nyáron született meg, és a legfőbb bírói fórum hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét. Idézet az indoklásból: a választott bíróság a vállalkozó igényei közül azokat tekintette ítélt dolognak, amelyek az ő tevékenységének - az objektív lehetetlenülés szabályai szerinti - ellenszolgáltatására vonatkoztak. A jogerő intézményének ekként történt alkalmazása egyrészt megfelel a jogerő tartalmi követelményeinek, másrészt nem teremt jogbizonytalanságot és nem állapítható meg az sem, hogy elzárta volna a felperest valós igénye választott bírósági úton történő érvényesítésétől. Ezért nem állapítható meg, hogy a közrendbe ütközés megvalósult volna. Az elsőfokú bíróság tehát jogszabálysértő módon érvénytelenítette a választott bírósági ítéletet.
A felperes vállalkozónak 30 millió forint perköltséget kellett fizetnie az alperes önkormányzat részére, az államnak pedig 4 millió 650 ezer forintot kellet átutalnia illetékként.
