Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A történetben szereplő felperes - két közvetítő révén - még 2004 őszén kölcsönt kívánt felvenni a későbbi alperestől, de az a kölcsön nyújtásától elzárkózott, viszont felajánlotta, hogy megvásárolja a felperes jelzáloggal terhelt ingatlanát. Az év decemberében - a később, igazságügyi szakértő által megállapított - 6,2 millió forintos ingatlanért 5 millió forintot foglaltak a szerződésbe. A következő év januárjában kötöttek egy másik szerződést is, amelyben a felperes március 31-éig visszavásárolhatja - szintén 5 millió forintért - az ingatlanát. Miután ezt nem tette meg, a tulajdon az alperesre szállt, aki az ingatlant másnak eladta.
A felperes a polgári bírósághoz fordult, mivel az adásvételi szerződés szerinte leplezett kölcsönszerződés, a kamat pedig túlzott mértékű volt. Egyúttal büntetőfeljelentést is tett, amelynek során az alperest nem marasztalták el, mivel a jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet nem üzletszerűen folytatta, viszont a közvetítőket felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság.
Az első fokon eljárt polgári bíróság a szerződést jogszerűnek minősítette, és kifejtette, hogy a büntetőeljárás megállapítása őt nem köti, csak a jogerős büntető ítéletet kell figyelembe vennie.
A másodfokú bíróság is azt állapította meg, hogy a felek akarata az ingatlan tulajdonának átruházására irányult, és nem ütközik a jó erkölcsbe, a nyomozati megállapítások pedig a polgári bíróságot nem kötik. Igaz, hogy az alperes csak 3 millió forintot adott át a felperesnek a kikötött 5 millió forint helyett, de kifizetett 300 ezer forint közvetítői díjat és 140 ezer forint ügyvédi költséget. Kiderült az is, hogy az alperes máskor is vásárolt "befektetési céllal" ingatlant.
Az ügy felülvizsgálatra került a Legfelsőbb Bíróság elé. Idézet az ítéletből: "Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy mind a városi ügyészség határozatának, mind a megyei főügyészség határozatának indokolása szólt arról is, hogy az adásvételi szerződések tartalma nem volt valótlan, mert mindkét adásvételi szerződés megkötésekor a felek egyező akarata arra irányult, hogy a tulajdonos személyében változás következzen be. Ha ez nem így lett volna, akkor a felperes nyilván nem járul hozzá a 2004. december 16-ai adásvételi szerződésben az alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez."
A felülvizsgálati ítélet már nem 3 millió forint átadásáról szól, hanem csak 800 ezer forintról. Az alperes ugyanis kifizetett a felperes helyett 2,2 millió forint bankkölcsönt - ezzel vette le a zálogjogot az ingatlanról -, továbbá 500-500 ezer forint közvetítői díjat, így - a 800 ezer forinttal együtt - valójában 4 milliót fizetett az ingatlanért. "Emellett tény, hogy az adásvételi szerződés 4. pontjában a felperes elismerte és nyugtázta az 5 millió forint vételár átadását, és erre tekintettel adta hozzájárulását ahhoz, hogy az alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Ezen okirati bizonyítékkal szemben a felperes a perben nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az alperes csak 3 millió forintot fizetett volna meg részére" - áll az ítéletben. Ami pedig a jó erkölcsbe ütközést illeti: "Az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékrendje az a mérce, amely a jó erkölcs absztrakt fogalmának meghatározásánál irányadó. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem ütközik a társadalom általános értékítéletébe, ha valaki utóbb bizonyítottan 6,2 milliós forgalmi értékkel bíró ingatlanának értékesítéséről 5 millió forint vételár fejében kötött adásvételi szerződést." A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú, jogerős ítéletet - ez év márciusában - hatályában fenntartotta.
