Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kollégiumi vélemények külön csoportja a kisajátítással kapcsolatos. Az egyik ilyen arról szól, hogy mi a helyes eljárás akkor, ha a kisajátítási határozat meghozatalát követően - a bírósági eljárás során - változás áll be az ingatlan értékében. Például azért emelkedik az ára, mert belterületbe vonják vagy a területre vonatkozó szabályozási terv kedvezően megváltozik. Ilyenkor a bíróság a közigazgatási határozat meghozatalakori (a kisajátításkori) tényállást köteles csak vizsgálni? Vagy alkalmazható a folyamatos jogviszonyokra vonatkozó bírói gyakorlat?
A Ptk. 177. § (1) bekezdése szerint az ingatlant kivételesen, közérdekből - törvényben megállapított esetekben, módon és célokra - lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár. A végrehajtási jogszabály szerint az állam, illetőleg az önkormányzat a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével az ingatlan tehermentes tulajdonjogát szerzi meg. A Legfelsőbb Bíróság egy korábbi állásfoglalásában kifejtette, hogy a kisajátítást kérő a kártalanítási összeg után a közigazgatási határozat jogerőre emelkedését követő naptól köteles kamatot fizetni. Ebből következik, hogy a kártalanítás alapja a kisajátított ingatlan kisajátításkori forgalmi értéke. Az ilyen perekben kialakult egységes bírói gyakorlat szerint a kisajátított ingatlan forgalmi értékének a meghatározásakor a hasonló adottságú, összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értéke az irányadó. Ezért a kisajátított ingatlannak a kisajátítási határozat meghozatalát követően bekövetkezett értéknövekedése már nem lehet alapja a többletkártalanításnak. Másik probléma, hogy a kisajátítási perben mezőgazdasági rendeltetésű ingatlan forgalmi értékének meghatározása a piaci érték elve vagy pedig az aranykorona-érték alapulvételével történhet-e. A föld aranykorona-értéke a föld minőségének egyik jellemző mutatója lehet, de nem tükrözi teljes egészében a földterület értékét. A földminősítés részletes szabályairól szóló 105/1999. (XII. 22.) FVM-rendelet a földminősítési eljárás során az aranykorona-értéket egyik, de nem egyetlen minősítő jellemzőként veszi figyelembe. A kártalanítási összeg meghatározásakor a piaci értékelésen alapuló forgalmi érték meghatározása a legáltalánosabb értékelési elv, kisajátításkor ezért ezt kell figyelembe venni. Az aranykorona-érték - mint az 1991. évi XXV. törvényben alkalmazott viszonyítási alap - figyelembevételével lebonyolított termőföldárverések esetéből nem vezethető le és nem indokolható, hogy a kisajátításért fizetendő kártalanítás alapja egyedül a földterület aranykorona-értéke legyen. A harmadik probléma pedig az, hogy a kisajátítási eljárásban kérhető-e a visszamaradó ingatlanrész kisajátítása, ha a visszamaradó terület a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvényben (Balaton-törvény) előírt teleknagyságot nem éri el. A Balaton-törvény előírása szerint az üdülőkörzet településeinek beépítésre nem szánt területein 3 ezer négyzetméternél kisebb telket kialakítani nem szabad. A törvény indoklása szerint a teleknagyságot előíró rendelkezések szigorúságának indoka az, hogy
- a beépíthető külterületi földrészlet-nagyság a táj jellegét megőrizze, ennek érdekében az előírás differenciált és az országos átlaghoz képest általában jóval nagyobb;
- megkülönböztetett figyelmet kap a települések külterülete, ahol még nagyobb esély van a káros jelenségek (a földrészletek elaprózódása, beépülés, infrastruktúra-fejlesztés elhanyagolása) megakadályozására.
A kisajátításról szóló jogszabály kifejezetten nem sorolja a visszamaradó területrész kisajátításának kéréséhez azt az esetet, amikor a jogszabály által előírt teleknagyságot nem éri el a visszamaradó rész. A Balaton-törvény a távlati fejlesztési célok érdekében írta elő a beépítésre nem szánt területeken a kialakítandó legkisebb telek méretét, így megállapítható, hogy az ingatlan visszamaradó része eredeti - törvényileg előírt - céljára használhatatlanná válik. Ezért a kisajátítással érintett ingatlanból visszamaradó területrész nagysága nem csökkenhet 3 ezer négyzetméter alá.
