Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem kap nagy nyilvánosságot, ha a vendég fizetés nélkül meglóg a szállodából vagy különböző ravaszságok bevetésével megrövidíti a szállásadót. Egy tanulságos esetet azonban megőrzött a krónika: az utas elutazása reggelén magából kikelve reklamálta, hogy szállítóeszköze éjszaka eltűnt a fogadó udvaráról. A fogadós, hogy mentse becsületét és hírnevét, a sajátjából adott egyet a vándornak, aki ezután gyorsan továbbállt. Beindultak az igazságszolgáltatás malmai, és amikor az utast egy másik városban utolérték, hamarosan kiderült, hogy az egész reklamáció csalás, hiszen nem is volt szállítóeszköze, magyarán tevéje. A bíróság szerint tevelopás történt, ezért jobb kézfejének levágására ítélte a csalót. Mindez a IX. századi Arábiában történt, az esetet Szaleh ibn Favzán al-Favzán jogtudós jegyezte fel.
Ma már nem ilyen szigorú a törvény, annak ellenére, hogy saját hasznukra próbálkozó vendégek bőven akadnak. Európában a jog már több mint kétezer éve gyakorlatilag változatlan alapelvre támaszkodik: a szállodás köteles mindent megtenni a vendég biztonságáért, köteles úgy kialakítani és nyújtani a szolgáltatását, hogy minden kártól megóvja a vendég személyét és a szállásra bevitt dolgait. Ha mégis megesik a baj, akkor a jogszabály alapján a szállodának kell bebizonyítania, hogy a kár rajta kívül álló, elháríthatatlan okból következett be. A vendégek általában tisztában vannak a szálloda felelősségével és különösen a bizonyítási teherrel, és erre alapozva, ezzel visszaélve próbálkoznak. Erre utalnak a napjainkban történt esetek is.
Kijelentkezése előtt a szállóvendég kinyitotta a széfet, és döbbent arccal mondta a recepciósnak, hogy eltűnt egy kis készpénz és egy nagy értékű ékszer. Másutt amiatt panaszkodott a vendég, hogy a szálloda medencéjének partjáról nyoma veszett méregdrága szemüvegének. Mindkét konkrét és sok más hasonló esetben a vendég vádolva állít, de semmit sem kell bizonyítania. A polgári törvénykönyv a szállodát nem annak bizonyítására kényszeríti, hogy sem ékszer, sem szemüveg nem volt, hanem arra, hogy e valótlanságoktól (vagy éppenséggel tényektől) függetlenül azt igazolja, hogy a kár olyan ok miatt következett be, amiért sem ő, sem a vendégek köre, sem az alkalmazottak nem felelősek, az külső, elháríthatatlan okra vezethető vissza. Ez néha nagyon nehéz és sokszor igen kellemetlen, elég arra gondolni, amikor megérkezik a jól fizető kaliforniai csoport, és a vendég a recepción hangoskodik, hogy ezt meg azt ellopták tőle. Ha a szálloda biztos abban - vagy legalábbis megalapozottan gyanítja -, hogy a vendég nem a valót mondja, esetleg túloz, akkor a gyakorlatban bevált megoldásként azt javasolja a vendégnek, indítson pert ellene. Ebben az esetben ugyanis a bizonyítási teher megfordul, és a polgári perrendtartás általános szabályait kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy a bíróság előtt már nem a szállodának kell bizonyítania, hanem a vendégnek azt, hogy egyrészt valóban rendelkezett olyan dolgokkal, amelyeknek az eltűnését panaszolja, másrészt azok vele voltak a hotelban, és ott veszett nyomuk. Ugyanis annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy állítását valósnak fogadja el a bíróság. Ha tehát a pert a vendég indítja, akkor neki kell bizonyítania, hogy állítása megfelel a valóságnak.
Más a helyzet, ha a vendég valamilyen igénybe vett szolgáltatást nem akar kifizetni, letagadja annak használatát: nem nézte a fizetős tévét, nem fogyasztott a minibárból, hamis kártyával akar fizetni vagy éppen fizetés nélkül akar távozni. Egyértelműen kimondja a polgári jog, hogy szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, hacsak nem ajándékozás vezérelte a szolgáltatót, azaz a szállodát. Ha a hotel bizonyítani tudja, hogy a vendég kérésére vagy az ő egyetértésével adott szolgáltatást, és mindezt nem ingyen tette, akkor a vendégnek kell bizonyítania, hogy nem kérte, nem vette igénybe vagy ajándékba kapta a kérdéses szolgáltatást. A polgári jog mellett a büntetőjog eszközei is a szálloda rendelkezésére állnak. Ha a vendég valamilyen fizetős szolgáltatást használt, fogyasztott és ezt letagadva nem akar fizetni, az csalásnak minősül. A büntető törvénykönyv szerint csalás az, amikor valaki jogtalan haszonszerzés céljából mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Ha a vendég letagadja a fogyasztást, azzal tévedésbe ejti a szállodát, kárt okozva annak. Ha a hotel úgy hiszi, hogy a vendég nem vett igénybe valamit (például nem apasztotta a minibár készletét), és ezt a hitét a kuncsaft nem igazítja ki, akkor tévedésben tartja a szállodát. Mindkét esetben helye van a büntető feljelentésnek. Igaz, a kézlevágást már nem lehet kieszközölni, de pénzbüntetést vagy szabadságvesztést kiszabhat a bíróság.
