Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Prospektusában az utazási iroda fehér homokos tengerparton lévő luxusszállodát ígért, tengerre néző szobával, all inclusive ellátással. A valóságban a tengerpart csak részben fehér homokos, egyébként jobbára köves, sziklás. A szoba egy frissen felépített szárnyban volt - erről az utazási iroda nem tudott -, s az még hagyján, hogy egy kőfalra nézett, a nagyobbik baj, hogy falai még nyirkosak voltak, a zuhanyozóban nem folyt le a víz, az új bútorokat por, piszok lepte. Az utasok szobája messze (körülbelül 500 méterre) esett az éttermektől, ami a tájékoztatóban bemutatotthoz képest jóval hosszabb sétát jelentett. Ráadásul az éttermek előtt gyakran sorba kellett állni, hogy igénybe vehessék az all inclusive szolgáltatást. Az új épülettel ugyanis a szobák száma több mint harminc százalékkal nőtt, az éttermi kapacitás viszont változatlan maradt. A hotel bővüléséről az iroda nem kapott tájékoztatást, ezért váratlanul érte az eset, csakhogy az erre alapozott védekezését a bíróság nem fogadta el. Az iroda kárpótlásul tíz eurót ajánlott fel fejenként és éjszakánként, de ezt az utasok visszautasították. Ők a teljes részvételi díjat követelték: hatvan százalékát díjcsökkentés, negyven százalékát pedig nem vagyoni kártérítés jogcímén.
A bíróság megállapította, hogy az alperes utazásszervező utazási prospektusa nem adott megfelelő tájékoztatást, félrevezető információkat tartalmazott, továbbá a felperes utasok által igénybe vett szolgáltatások - a szállás és az étkezés - színvonala elmaradt attól, mint amit az utazási iroda a szerződésben ígért. Az iroda a közreműködőiért - például a szállodáért - úgy felel, mint ha maga járt volna el. Nem hivatkozhat arra, hogy a hotel nem tájékoztatta az új épület felhúzásáról. A bíróság azt is megállapította, hogy az utazás célja nem teljesült, nem töltötte be szerepét; a felperesek a szabadságukat nem az általuk eltervezett módon töltötték, elestek a kikapcsolódás, a pihenés élményétől, nyaralás helyett bosszankodással telt a feltöltődésre szánt idő. Ezzel nem vagyoni kár érte az utasokat, és ennek oka az utazási iroda magatartására vezethető vissza. A követelések mértékét azonban eltúlzottnak tartotta a bíróság. Az utasok fejenként négyszázötvenezer forintot fizettek az utazásért. Az ítélet arra kötelezte az utazási irodát, hogy díjcsökkentés címén fejenként kétszázezer, nem vagyoni kártérítés címén pedig fejenként százezer forintot fizessen a felpereseknek.
