Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mára az Európai Unió belső piacán - a 684/92/EGK-irányelvben meghatározott szabályoknak köszönhetően - az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás teljesen liberalizált. A valamely tagállamban nem honos autóbusz-fuvarozók belföldi szállítási piacra jutásáról szóló 12/98/EK-rendelettel együtt pedig ez a jogforrás jelenti a nemzetközi közúti személyszállítási szolgáltatások belső piacának alapját. Bár a jogszabályoknak köszönhetően az autóbusszal végzett személyszállítás számos kérdése meglehetősen jól szabályozottá vált, az utasokat megillető, illetve az őket védő intézkedések átfogó szabályozása mindeddig elmaradt. Az Európai Bizottság 2001-ben kiadott, a "2010-ig szóló európai közlekedéspolitika: dönteni kell" című fehér könyvében deklarálta, hogy az utasok jogait minden közlekedési mód esetében közös alapokra kell helyezni és megfelelően szabályozni kell. A légi utasokat megillető jogokról szóló közösségi jogszabályt követően a bizottság most az autóbusszal utazók jogainak védelméért szállt síkra. Jelenleg az autóbusszal közlekedő utasok védelme tagállamonként meglehetősen színes képet mutat. Az utasok általában - a tagállami jogokban biztosított jogokon túl - a tisztességes kereskedelemre vonatkozó jogszabályokra és a piaci szereplők által önként vállalt ügyfélszolgálati kötelezettségekre támaszkodhatnak csak. Azonban a piaci szereplők felelősségére vonatkozó szabályok jelentősen eltérnek az egyes tagállamokban, az utazás megszakadása esetén pedig egyáltalán nem általános a kártérítés és a megfelelő segítségnyújtás. Továbbá jelenleg nincsenek közös közösségi szabályok a panaszok kezelésére, illetve az utasok és a társaságok között keletkezett viták rendezésére. Bár igaz, hogy egyes tagállamokban a piaci szereplők önmaguk vállalják, hogy betartanak bizonyos panaszkezelési és vitarendezési eljárásokat, azonban ez nem mondható gyakorinak. Ez a hiányosság pedig - a bizottság meglátása szerint - jelentősen akadályozza a tisztességes versenyt a különböző tagállamok piaci szereplői között.
A közösségi jog jelen állapotában az utasok tájékoztatására általános kötelezettségek vonatkoznak. Ezek előírják, hogy a piaci szereplőknek fel kell tüntetniük a járat útvonalát, az autóbusz-megállókat, a menetrendet, a szállítás díjtételeit és feltételeit. Amikor azonban valamilyen váratlan esemény történik, és az utazás megszakad, már nem biztos, hogy az utasok megfelelő tájékoztatást kapnak. Különösen lényeges, hogy a különböző közlekedési módok közül az autóbuszt általában a szerényebb jövedelmű fogyasztók választják. Ezen utasok pedig egyébként is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, nem is beszélve a fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű utasokról. A bizottság által kidolgozott rendelet tervezete - többek között ezért - célul tűzte ki a társaságok felelősségének általános szabályozását, valamint megállapítja a fogyatékkal élő személyeket és a csökkent mozgásképességű személyeket megillető, diszkriminációmentességre és kötelező segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat. A javaslat meghatározza továbbá az utazás megszakadása esetén a társaságok kötelezettségeit, illetve a panaszkezelésre és a végrehajtásra irányadóan is tartalmaz szabályokat.
A tervezett szabályozás az autóbusz-társaságok által menetrend szerinti járatokkal végzett személyszállításra vonatkozik, azonban a tagállamok a közszolgáltatási szerződésekkel érintett városi, elővárosi és regionális közlekedésre mentességet adhatnak, ha ezek a szerződések a rendeletben előírtakhoz hasonló szintű utasjogokat biztosítanak. Fontos, hogy a tervezetnek az autóbusz-társaságok utasokért és poggyászokért fennálló felelősségére vonatkozó szabályok a különjáratokra is vonatkoznak. A rendelet alapján fennálló kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy elhárítani, többek között például a szállítási szerződésbe iktatott eltérő vagy korlátozó záradékkal.
