Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A digitális technika és az internetes műterjesztés térhódítása következtében egyre inkább igaz az a megállapítás, hogy mind többen válnak szerzővé és felhasználóvá, pontosabban szerzői jogok, jogviszonyok alanyaivá. Míg a szerzők és az egyéb jogosultak (előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, rádió- és televíziószervezetek, adatbázis-előállítók stb.) köre meglehetősen pontosan behatárolható, addig a teljes felhasználói kör meghatározásához ma már komoly szerzői jogi alapismeretekre van szükség.
A zenefelhasználás, műtovábbítás egyes eseteinél (különösen az internet útján történő nyilvánossághoz közvetítésnél) nem mindenki számára egyértelmű a jogosult és a felhasználó személye vagy a fizetendő jogdíj mértéke. Ez a kérdés azért is lényeges, mert a felhasználókat a felhasználás formájától, módjától, gyakoriságától függően eltérő típusú és összegű jogdíjfizetési kötelezettség terheli. A szerzői jogi törvény kimondja, hogy a szerzőt - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg. A fő szabály az, hogy a díjazásnak a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia (arányos díjazás elve). Más esetekben a szerzőt a mű felhasználásáért megfelelő díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna (megfelelő díjazás elve).
A jogosultakat védő garanciális szabály kimondja, hogy a díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. A díjmegállapításra a különböző szerzői jogi rendszerek egymástól részben eltérő elveket, számítási módszereket alakítottak ki (például fix tarifák, bevételarányos díjak, eladási ár alapján számított díjak, jogdíjátalány). A legelterjedtebb megoldás az, amikor a mű felhasználásának engedélyezésekor arányos részesedést kötnek ki a szerzők és a szerzői jog egyéb jogosultjai javára. Az egyes országok jogdíjtarifái jelentős eltéréseket mutatnak, aminek az oka az eltérő hagyományokban, a sajátos helyi árviszonyokban, fogyasztói szokásokban és más helyi körülményekben keresendő. Ennek ellenére a szerzői jogban szinte mindenhol elterjedt szokássá vált az úgynevezett 10 százalékos elv, vagyis az a szabály, hogy a felhasználók a mű hasznosítása révén szerzett összes bevétel 1/10 részéről kötelesek lemondani a szerzők és egyéb jogosultak javára.
A hazai tarifaképzés két legfontosabb célkitűzése az inflációval megközelítőleg azonos mértékű díjemelkedés biztosítása, valamint a felhasználók teherbíró képességére is figyelemmel minél differenciáltabb, ezáltal igazságosabb tarifatáblázat kialakítása. Ennek megfelelően például a vendéglátó üzletek által a zeneszolgáltatásáért fizetendő jogdíjak alapja egyrészt a település típusa, másrészt az üzlet kategóriája és nyitvatartási ideje. A nyilvánosan, például koncerten előadott művek esetében a fizetendő jogdíj szinte minden esetben a realizált (jegy)bevétel összegéhez igazodik. A belépődíjak visszaszorulása és a szponzorálás elterjedése szükségessé tette a szponzorációs jellegű bevételek bevonását a jogdíjalap körébe. A speciális zenefelhasználásokra (közlekedési eszközökön szolgáltatott zene, filmszínházak zeneszolgáltatása stb.) felhasználási módonként történik a díjmegállapítás.
A rádió- vagy televízió-műsorok egyidejű változatlan átvitelét végző (kábel-)szervezetek által fizetendő jogdíj Európában a legalacsonyabbak közé tartozik, de a kis műsorátvivő szervezetek tarifája ennél is alacsonyabb. A rádió- és televízió-szervezetek költségvetési támogatásának, előfizetői díjbevételének, továbbá reklám- és szponzorációs bevételeinek százalékában megállapított jogdíjmértékek megfelelnek a nemzetközi ajánlásoknak. Az úgynevezett mechanikai (hangfelvétel-) többszörözési és a magáncélú másolásra tekintettel megállapított (üreskazetta-) jogdíjakat a fogyasztói ár bizonyos százalékában kalkulálják vagy az árjegyzéki ár szerint számítják.
A jogdíj nem minősül adók módjára behajtható köztartozásnak, így meg nem fizetése esetén a követelésnek csak polgári peres úton lehet érvényt szerezni. Az egyes felhasználási formák esetében fizetendő szerzői jogdíj összegét a közös jogkezelő szervezetek évente hozzák nyilvánosságra a Magyar Közlönyben. Például az Artisjus 2007-ben a kábelszolgáltatóktól 500 csatlakozott háztartás alatt televízió-műsoronként minden háztartás után havi 1,52 forint, míg a rádióműsorok után 60 fillér jogdíjat szedett. Ennél több csatlakozott háztartás esetén 3,74, illetve 1,52 forint volt a tarifa.
