Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jogesetben szereplő felperes cég a 2001. II-III-IV. negyedévi, továbbá a 2002. I-IV. negyedévi bevallásaiban előzetesen felszámított általános forgalmi adót (áfa) vont le a B. J. egyéni vállalkozó által kibocsátott 55 darab számla alapján, amelyek áfatartalma 15 878 000 forint volt. B. J. az egyéni vállalkozói tevékenységét 2001. március 9-én megszüntette, vállalkozói igazolványát az önkormányzati adóhatóságnak visszaadta. Tehát a számlák kibocsátásakor már nem volt egyéni vállalkozó és így adóalany sem.
Az adóhatóság - mint későbbi alperes - a felperes cégnél áfaellenőrzést végzett és az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatában kötelezte azt 15 878 000 forint adóhiány, 6 516 000 forint adóbírság, és 1 955 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére. A másodfokú adóhatóság határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Ezt követően került az ügy - a cég kezdeményezésére - a megyei bíróságra.
Az adóhatóság az áfa-, valamint az adózás rendjéről szóló törvényekre hivatkozva úgy vélte, hogy a cég nem járt el kellő, illetve tőle elvárható körültekintéssel. A cég viszont azzal érvelt, hogy az áfatörvény szerint a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a számlakibocsátó felelős. A megyei bíróság jogerős ítéletében az adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az első és másodfokon eljárt adóhatóságok a kellő körültekintést a felperes terhére és nem pedig a javára értékelték. A felperesre nem hárítható át az a körülmény, hogy üzleti partnere azt követően is állított ki számlákat, amikor már egyéni vállalkozását megszüntette és erről a körülményről üzleti partnerét nem tájékoztatta. Az adóhatóság tévesen állapította meg, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel az ügyletek megkötése és a számlák befogadása során, ezért határozatai jogszabálysértők.
A jogerős ítélet ellen az alperes adóhatóság nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bírósághoz, kérve annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság idézte az áfatörvény ide vonatkozó rendelkezését: "A számlában, az egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el". A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy a kellő körültekintés, az adóalanytól elvárható gondosság nem azonosítható valamilyen megállapodás megkötésével, valamely gazdasági eseményről szóló valamilyen számla befogadásával, illetve a számla szerinti összeg megfizetésével. A kellő gondosság tanúsításának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nemcsak hogy tudomása nem volt, arról tudomást sem szerezhetett volna, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett.
Az érvelés így folytatódik: nem minősül hiteles dokumentumnak és adólevonásra sem jogosít - a természetes személy által kiállított - olyan számla, amelyen valótlan adószám, tevékenységi kör, egyéni vállalkozói minőség közlésével áthárított adót tüntetnek fel. Tartalmilag tehát hiteltelen az a számla, amely nem adóalanytól származik.
Még az általában elvárható magatartásnak sem felel meg, hogy a két év alatt mintegy 70 millió forintos forgalmat egy gazdasági társaság úgy bonyolítson le, hogy időközben egyetlenegyszer sem tesz olyan intézkedést, amely alkalmas arra, hogy a számlakibocsátó adóalanyisága felől meggyőződjön. Egy fekete dossziéban tartott vállalkozói igazolvány színes fénymásolata, illetve egy garázsbérlet ténye adóalanyiságot nem teremt és nem is igazolhatja azt.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatokból téves jogkövetkeztetést vont le, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
