Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szóban forgó ügyben az önkormányzat és a gázszolgáltató még 1993 augusztusában kötött együttműködési megállapodást arról, hogy ez utóbbi gázvezetéket épít az egyik lakótelephez. A finanszírozást az önkormányzat - részben hitelből - vállalta. A vezeték 1996 szeptemberére készült el, amit a szolgáltató aktivált a könyveiben.
Az önkormányzat ezt megtámadta a bíróságon, mondván, hogy az ő pénzén épült a vezeték, így az az övé. A szolgáltató azzal érvelt, hogy a szerződésben nincs szó a tulajdonjogról, így a szerződés megkötésekor hatályos gáztörvény vonatkozik rájuk, amely szerint pedig övé a vezeték.
Az elsőfokú bíróság határozatának indoklásában - abból a tényből kiindulva, hogy a gázelosztó vezetékszakasz létesítési költségét a felperes önkormányzat saját forrásából, illetve hitelből maga finanszírozta - arra a következtetésre jutott, hogy az elosztóvezeték tulajdonosa az önkormányzat. A vezetékszakasz ettől eltérő tulajdonjoga csak akkor lenne megállapítható, ha az alperes szolgáltató bizonyította volna a tulajdonjoga fennállását.
A szolgáltató fellebbezett az ítélet ellen. Az ítélőtábla úgy vélte, hogy a polgári perrendtartás szabályai szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el. Az első fokon eljárt bíróság viszont megfordította a bizonyítást, és a gázszolgáltatóra testálta azt. Emellett az ítélet nem tárta fel alaposan a jogi hátteret sem. Ezért az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróságnak, részletezve, hogy milyen jogszabályokat vegyen alapul az újabb döntésnél.
Amikor a megállapodás 1993 augusztusában megszületett, már nem volt hatályban a gáztörvény ama paragrafusa, amely az ilyen önerős fejlesztéseknél a vezeték tulajdonjogát automatikusan állami tulajdonba és a szolgáltató kezelésébe adta. Így szabadon állapodhattak meg a tulajdonjogban. Ezért nem kerülhetett a vezeték automatikusan az önkormányzat tulajdonába. Akkor az volt az alapelv, hogy a gázhálózatba történő bekapcsolás "ellenértéke" a vezeték önkormányzati finanszírozása. Az önkormányzati törvény az állami tulajdonú gázszolgáltató-vagyon 40 százalékát az önkormányzatoknak adta, de ezt a szabályt az Alkotmánybíróság törölte. Így az újabb törvény úgy szólt, hogy az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e közötti önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközművagyont - a mellékletben meghatározottak szerint - vagyoni értékű jogként az önkormányzatok kapják. Miután a törvény mellékletében az ügyben szereplő önkormányzat nem szerepelt, így annak perlési joga volt, de csak meghatározott - jogvesztő - határidőig. "A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak - a kifejtettek szerint - határozott jogállítást tartalmazó kereseti kérelem előterjesztését kell megkövetelnie a felperes önkormányzattól, és fel kell hívnia, hogy pontosan - szükség szerint okirattal, avagy térképvázlattal - jelölje meg az igényelt vezetékhálózat pontos paramétereit" - hangzik az ítélőtábla verdiktje.
