Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Parlament és Tanács a 2007. július 11-i 861/2007/EK számú rendeletével hozta létre a kis értékű követelések európai eljárását. Ebben a kis érték 2 ezer eurót jelent, de ebbe nem számítanak bele a kamatok és a költségek, vagyis a tőkekövetelés lehet ennyi. Ezek a követelések egyszerűsített eljárással érvényesíthetők az egész EU-ban, függetlenül attól, hogy az adós és a hitelező melyik országban honos. Nem terjed ki az eljárás a munkajogi, az ingatlanbérlettel, továbbá a csődeljárással kapcsolatos követelésekre.
Az eljárásban végig - a rendelet mellékletében szereplő - nyomtatványokat kell kitölteni, ez is egyszerűsíti a dolgok menetét és ezért sem szükséges jogi képviselőt (ügyvédet) alkalmazni. Az eljárás a keresetlevél-blanketta kitöltésével indul. Ezt követően a bíróság elküldi azt az alperesnek, majd annak válaszát a felperesnek, aki szintén válaszolhat az alperes felvetéseire. (A felvetések is formanyomtatványokon történnek, azt lehet mondani, hogy az egész eljárás "szabványos".)
A rendelet megengedi, hogy a bíróság videokonferencián tartson tárgyalást, feltéve, hogy ez a kommunikációs technológia rendelkezésére áll.
Az ítéletet követi annak a végrehajtása. A rendelet - és nyomában a 2008. évi XXXIX. törvénnyel módosított, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény is - kimondja, hogy az ítélet akkor is végrehajtható, ha lehetőség van jogorvoslatra (a nemzeti jog szerint fellebbezni lehet). A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény legutóbbi módosítása (2008. évi XXX. törvény) után a 392. § úgy szól, hogy ilyen ügyekben fellebbezni csak jogszabály téves alkalmazása esetén lehet. Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli. Az ítéletet abban a tagállamban kell végrehajtani, amelyben hozták. Ez úgy történik, hogy a bíróság egy újabb blankettát állít ki, de ezért már nem kell fizetni. A többi tagállamban az ítélet végrehajtását el kell ismerni. Az ott lakó alperes már nem kezdeményezhet újabb eljárást. Ugyanúgy történik a másik tagállamban a végrehajtás, mint ha az ítéletet annak a bírósága hozta volna.
