Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az alperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a bíróságtól, ez jogerőre emelkedett 2000-ben, amelynek alapján az alperes - és itt most az idő nagyon fontos - 2006-ban azonnali beszedési megbízást adott a felperes bankszámláját vezető pénzintézetnek; utóbbi meg is terhelte a felperes bankszámláját. A felperes bírósághoz fordult, és arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése jogsértően állt be, mivel a jogosult által megjelölt kötelezett székhelye már két éve nem székhelye a felperesnek, így az egész eljárásról nem szerzett tudomást az azonnali beszedési megbízás foganatosításáig.
Az alperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől az azonnali beszedési megbízás kérelmezésének időpontjáig, hat éven keresztül, semmilyen intézkedést nem tett követelése érvényesítéséért - mondta a felperes, aki szerint a Ptk. 324. § (1) bekezdése és a 327. § (1), (2) bekezdése alapján az alperes követelése elévült, és az alperes az elévülési időn túl tett intézkedést az azonnali beszedési megbízás foganatosítására, így az alperes jogalap nélkül gazdagodott az átutalt összeggel. Az alperes szerint a benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme sorsáról nem volt tudomása, mivel arról értesítést nem kapott és a Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján menthető okból nem tudta követelését érvényesíteni a jogerős fizetési meghagyás kézhezvételéig.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Indoklása szerint a Ptk. 204. § (3) bekezdése alapján azt, hogy a követelés elévült, a bíróság hivatalból nem veszi figyelembe. Ebben az ügyben az is megállapítható, hogy nem folyt olyan végrehajtási eljárás, melyben a felperes az elévülési kifogását a bíróság felé egyáltalán bejelenthette volna. Vagyis az elévülési kifogás utólagos, keresettel történő érvényesítése nem teheti a jogerősen megítélt és végrehajtás nélkül átvett vagyoni előny megszerzését visszamenőlegesen jogcím nélkülivé - emelte ki a fórum. A jogerős fizetési meghagyás alapján az alperes a megítélt követelés jogcímén jutott a felperes által követelt összeghez, mely összegre nézve a jogalap nélküli gazdagodás kritériumai nem állnak fenn - összegezte.
A felperes "tiltakozott", szerinte az elsőfokú bíróság a Ptk. 361. § (1) bekezdésében foglaltakat tévesen alkalmazta, mert a perbeli esetben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől az inkasszó foganatosításáig az ötéves elévülési idő eltelt, ezért a tartozás nem állt fenn, mert a követelés elévült. Az alperes bírósági úton nem érvényesíthető követelését nem önként teljesítette, hanem azt az alperes azonnali beszedési megbízással érvényesítette - mondta.
A jogerős döntés szerint az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 6. § (1) bekezdése értelmében a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani, bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. A pénz- és elszámolásforgalomról szóló 9/2001. (MK 147.) MNB-rendelkezés szerint a pénzintézetnek az azonnali beszedési megbízás teljesítése során az iratok formai vizsgálatán túlmenően csupán azt kell vizsgálnia, hogy az azonnali beszedési megbízással teljesített összeg megfelel-e a fizetési meghagyásban szereplő marasztalásnak, a határozat végrehajtható-e, valamint a beszedési megbízást a fizetési meghagyáson szereplő jogosult vagy annak igazolt képviselője nyújtotta-e be.
Annak vizsgálata azonban nem tartozik a pénzintézet feladatai közé az azonnali beszedési megbízás teljesítése során - mutatott rá a Fővárosi Bíróság -, hogy a jogosult jogerős, végrehajtható határozaton alapuló kérelme elévült-e. A kötelezett pedig esetleges elévülési kifogását ezen eljárás során az ügylet jellegénél fogva érvényesíteni nem tudja, mivel az azonnali beszedési megbízásról való értesítésre az azonnali beszedési megbízás benyújtását követően - megfelelő fedezet esetén - az azonnali beszedési megbízás teljesítését követően kerül sor. A pénzintézetnek pedig a számlatulajdonos rendelkezésére tekintet nélkül kell teljesítenie a megbízást.
A perbeli iratok alapján megállapítható, hogy a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. Arra a kérdésre azonban, hogy lehet-e hat év elteltével érvényesíteni az azonnali beszedési megbízást, a Fővárosi Bíróság sem tudott válaszolni, ugyanis nem volt megállapítható a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy az alperes követelése elévült-e annak érvényesítésekor, az azonnali beszedési megbízás benyújtásakor.
Ezért új eljárást rendelt el, amelynek során az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, hogy a jogerős fizetési meghagyás érvényesítése a Ptk. 324. §-ában foglalt elévülési időn belül történt-e, és csak ezt követően lehet érdemi döntést hozni.
