Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az első olvasatra talán bonyolultnak tűnő konstrukció a következőképpen nézett ki. A felperest átalánydíjként megillető vállalkozási díjjal kapcsolatban úgy állapodtak meg, hogy a felperes rész-, illetve végszámláját nem az alperes, hanem a kivitelező kft. jogosult kiegyenlíteni. Mindezt pedig oly módon teszi a kft., hogy közte és az alperes között is életben van egy szerződés, és ennek összegéből - a felperes által elvégzett munka értékének megfelelően - maga az alperes engedményez a kft.-re. Megállapodtak abban is, hogy az alperes három évig szavatossági garanciaként jogosult visszatartani egy részösszeget, ám ezt a felperes bankgaranciával kiválthatja.
Itt kezdődtek a bonyodalmak: a felperes a végszámláját kiállította, ám annak kiegyenlítésekor az alperes az összeg egy részét visszatartotta. A felperes bírósághoz fordult. Az alperes arra hivatkozott, hogy a közte és a kft. közötti szerződés összegéből a felperes által elvégzett munka értékének kifizetését a kft.-re engedményezte, az engedményezés folytán ezért nincs abban a helyzetben, hogy a felperes követelését kielégíthesse, mivel a szerződés szerinti kifizetések vonatkozásában a felperes nem az alperessel, hanem a kft.-vel áll jogviszonyban. Mivel a visszatartott összeg a kft.-től nem folyt be hozzá, ezért annak kifizetésére sincs lehetősége - mutatott rá.
Első fokon elutasították a felperes keresetét, az indoklás szerint nem engedményezésről, hanem tartozásátvállalásról van szó. A Ptk. 332. §-a alapján ezért a kötelezett helyébe lépő tartozásátvállalónak, vagyis a kft.-nek kellett volna a szavatossági garancia címén visszatartott összeget - a bankgaranciára tekintettel - megfizetnie a felperesnek. A felperes követelése ezért a kft.-vel szemben lett volna érvényesíthető.
Ám a jogerős döntés szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felek szerződésének rendelkezését, illetve a felek és a kft. által aláírt engedményezési megállapodást tartozásátvállalásra irányuló megállapodásnak minősítette. A Ptk. 332. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis tartozásátvállalás esetén a kötelezettel állapodik meg a tartozását átvállaló. A kft. azonban a felek szerződését nem írta alá, az engedményezési megállapodásban tett nyilatkozata pedig nem tekinthető tartozásátvállalásnak.
A peres felek ugyanis azt rögzítették, hogy az alperes és a kft. között létrejött szerződés összegéből a felperes által elvégzett munka értékének kifizetését az alperes a kft. részére engedményezi. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a jogosult csak a követelését engedményezheti másra, a kötelezettség átruházására a Ptk. 332. §-a alapján tartozásátvállalás keretében kerülhetett volna sor. A tartozás átvállalásához viszont az alperesnek a tartozását átvállalóval, azaz a kft.-vel kellett volna megállapodnia.
Az engedményezési megállapodás aláírásával pedig a következő történt: a kft. az alperes - a felperes vállalkozási díjának megfizetésére irányuló - kötelezettségét nem vállalta át, csak tudomásul vette a peres felek azon megállapodását, amellyel az alperes kft.-vel szemben keletkezett követelését a felperesre engedményezte, egyben vállalta, hogy az alperes által jóváhagyott teljesítésigazolások alapján a felperes által az alperes nevére és címére kiállított részszámlákat és a végszámlát közvetlenül a felperes bankszámlájára utalja át.
Az ügy lényege - emelte ki a Fővárosi Bíróság -, hogy az engedményezési megállapodás nem a felek szerződésére, hanem az alperes és a kft. közötti szerződésre vonatkozott: az alperes az e szerződés szerinti vállalkozási díját engedményezte részben a felperesre. Azaz a felperes vállalkozási díjának kiegyenlítése az alperes nevére kiállított számla alapján és az alperes rendelkezésének megfelelően történt. Az alperes tartozásának átvállalása esetén viszont a kft. az alperes mint kötelezett helyébe lépett volna, aminek következtében az alperes rendelkezési joga megszűnt volna a felperes vállalkozási díjának kifizetése tekintetében, a felperesnek pedig közvetlenül a kft. nevére kellett volna kiállítania a számláit.
A kft. helytelenül járt el, amikor az alperest megillető vállalkozási díjból visszatartott összeg kifizetését megtagadta arra hivatkozva, hogy az alperessel kötött szerződés alapján a garanciális visszatartás bankgaranciával nem váltható ki. A felperes a perben érvényesített vállalkozási díj tekintetében ugyanis nem a kft.-vel, hanem az alperessel áll jogviszonyban, ezért a felperes a vállalkozási díjából garanciális visszatartás címén ki nem fizetett összeget közvetlenül csak az alperessel szemben érvényesíthette. Az alperes pedig a peres felek szerződésének alapján köteles ezt az összeget a felperesnek megfizetni, mivel annak rendelkezése alapján a felperes a szavatossági jóváírást bankgaranciával kiválthatta - döntött jogerősen a Fővárosi Bíróság.
