Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az európai online kiskereskedelem (business-to-consumer, b2c) piaci szereplőinek figyelembe kell venniük a helyi korlátozásokat és a fogyasztók előzetes tapasztalatait - derül ki a Forrester Research legújabb tanulmányából. A Forrester 13 nyugat-európai országban 26 700 embert kérdezett meg, az adatokat az adott ország népességstruktúrájának megfelelően súlyozták. „Számítanak a kulturális különbségek is, de a fizetési feltételek, a törvényi szabályozás és a helyi piac nagysága döntően meghatározza, hogy mennyire vásárolnak a vevők a neten” - mondja Jed Kolko, a Forrester kutatója. Azokban az országokban, ahol a vevők általában szívesen fizetnek hitelkártyával, sokkal valószínűbb, hogy virtuálisan is nagyobb hajlandóságot mutatnak erre. A felmérés szerint a svédek, a svájciak, a spanyolok és az olaszok kedvelik a készpénzes fizetést, a franciák a csekket szeretik, csak a brit fogyasztók nevezték a hitelkártyát kedvenc fizetési eszközüknek. Ezért az európai vevőkre koncentráló online boltokban többféle fizetési lehetőséget is fel kell kínálni.
Azokban az államokban, ahol a törvényi szabályozás lazább, az emberek elsősorban a kényelem és az alacsonyabb árak miatt vásárolnak a neten. Mindez azonban másodlagos jelentőségűvé válik, ha a szabályozás túlságosan szövevényes. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemzeti kiskereskedelemre vonatkozó adatait felhasználva a Forrester arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti szintű szabályozás negatív irányban befolyásolja a vásárlási hajlandóságot. Nagy-Britanniában és Svédországban a kevés állami beavatkozás miatt a Forrester kedvezőbbnek tartja az online üzleti környezetet. Dél-Európában az árkedvezményeket erősen tiltó törvények, német nyelvterületen pedig a szigorú nyitvatartási szabályok akadályozzák az e-kiskereskedelem terjedését.
A nagyobb területű országok online kiskereskedői kedvezőbb helyzetben vannak abból a szempontból, hogy nincsenek rákényszerítve a határon átnyúló kereskedelemre, és kihasználhatják a méretgazdaságosságból adódó előnyöket. A fogyasztók is jobban járnak, hiszen így nagyobb a verseny, alacsonyabbak az árak és magasabb a szolgáltatások színvonala, mint a kisebb országokban. Minél több fogyasztó hajlandó a hitelkártyás fizetésre, annál valószínűbb, hogy vásárolnak a neten. Ahol túlszabályozott a piac, a választás csupán azon múlik, hogy az offline vagy az online vásárlást preferálja-e a vevő. Ahol lazább a szabályozás, a legfontosabb vásárlásra ösztönző erő az alacsony ár. Az európai e-kiskereskedelmet akadályozó három tényező - a fizetés, a szabályozás és a gazdaságos piacméret - valamennyi termékkategóriát érinti, bár nem egyforma mértékben. A könyvek, a zene és a videotermékek piaca a legérzékenyebb a fizetési mód és a szabályozás tekintetében. Ezeknek az áruknak az eladhatósága erősen függ a fogyasztók online-fizetési bizalmától, így azok sokkal népszerűbbek a nagy területű országokban. Az utazási irodák szintén megszenvedik a túlszabályozott környezetet, de ezeknek nincs szükségük nagy kiterjedésű belpiacra, mert a legtöbb esetben nemzetközi szolgáltatók, vagy legalábbis nemzetközi hálózatok tagjai, ami gazdaságossá teszi a működést a célpiac méretétől függetlenül. A számítógép, a szoftver és elektronikai termékek leginkább nagy piacokon adhatók el, ahol az online verseny lenyomja az árakat és a szolgáltatás minőségének javulását eredményezi. Az online élelmiszerüzletek esetében a gazdaságos méretű piac nem döntő fontosságú, hiszen mindenképpen fenn kell tartani egy helyi raktárbázist.
R. Á.
