Több vizsgálatot is indított az USA tőzsdefelügyelete, a Security and Exchange Commission (SEC) nagy befektetési bankok, a Credit Suisse First Boston (CSFB), a Morgan Stanley, a Bear Stearns és a Goldman Sachs ellen annak kiderítésére, hogy azok nem nyújtottak-e közvetlen kedvezményeket egyes ügyfeleiknek viszontüzletek fejében a techboom idején általuk levezényelt első tőzsdei kibocsátásokhoz (IPO) kapcsolódóan - írja a Financial Times.
A probléma alapja a kibocsátások lebonyolítóinak az a gyakorlata, hogy igyekeznek rávenni a cégeket részvényeik „reális értéküknél” 15-25 százalékkal alacsonyabb áron való piacra dobására, mert így az első napokban nagy emelkedést érhetnek el, ami felhívja a figyelmet a vállalkozásra. A befektetési bankok 1999-ben például 35 milliárd dollárt hagytak így az IPO-k során az asztalon: kérdés, hogy ez kiknek a zsebét dagasztotta - mondja Jay Ritter, a University of Florida pénzügyprofesszora. A kibocsátások szervezőinek több módszerük is van arra, hogy az ilyen pénzeket „visszaforgassák” saját hasznukra.
Az első az úgynevezett létrázás, amikor azért adnak jó részvényeket egyes ügyfeleknek, hogy azok később a tőzsdén további vásárlásaikkal segítsenek feltornászni a papír árfolyamát. A második eljárás nevezhető egyszerű csereberének, amelyben az ügyfél a banknak adott későbbi üzleti megbízásokkal hálálja meg a sokat ígérő részvénykibocsátásban kapott előnyöket. A harmadik módszer a forgás, aminek lényege, hogy a bank ígéretes IPO előtt álló cégek vezetőinek juttat nagy hasznot hozó részvényeket, cserében azért, hogy elnyerje azok megbízását saját első kibocsátásuk lebonyolítására.
Szakértők a korábbi hasonló vizsgálatok tapasztalatai alapján úgy vélik, büntetőeljárás nem lesz az ügyből: a legnagyobb eredménye az lehet, hogy az érintett pénzintézetek belső ellenőrzést tartanak, aminek nyomán elbocsátják néhány vezetőjüket. Emellett pénzbüntetések várhatók és a kibocsátási szabályok módosítása is elképzelhető.
K. S.
Komócsin Sándor