Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Milyen folyamatok jellemzik a gyógyszeripari k+f-et napjainkban?
- Az utóbbi tíz évben elindult egy olyan tendencia, amely a kutatás és a fejlesztés folyamatai közti törés megszüntetésére törekszik. Ez az úgynevezett translational research, amelynek lényege, hogy egy folyamatot kívánunk felépíteni a biológiai célpontoktól egészen a klinikai betegágyig. A kutatás azt a folyamatot jelöli, amikor eljutunk egy olyan kémiai egységig, molekuláig, amelyről úgy gondoljuk, hogy abból egy új gyógyszert lehet létrehozni. A fejlesztés pedig akkor következik, amikor a molekulát már meghatároztuk, s utána 5-10 évig azt bizonyítjuk, hogyan lehet nagy tételben szintetizálni, átalakítható beadható gyógyszerré, valóban hatékony és biztonságos lesz a betegek számára. Ma már a fejlesztők és a kutatók egymástól tanulnak, a sanofi-aventisnél is mélyreható változások indultak el a k+f-en belül, ennek a célja éppen az, hogy a két terület egy csoportba került, a fejlesztők és a kutatók egymást befolyásolva, visszacsatolásokkal működjenek - egyre inkább egybefolyik a kutatás és a fejlesztés. Korábban volt egy fal a két terület között, ma már együtt hozzuk a döntéseket, egymástól tanulunk. Ezt a folyamatot egyetlen originális gyógyszerkutató sem kerülheti el.
- Mi jelenti a problémát a gyógyszerkutatás hagyományos megoldásaiban?
- A kutatás korábbi módszertana szerint kiválasztottunk egy biológiai célpontot, de nem igazán tudtuk, hogy ez jó vagy sem, helyességét akkor ismertük meg, amikor már nagyszámú betegpopuláción kipróbáltuk és láttuk a tényleges működését. A kutatás új iránya szerint megpróbálunk úgynevezett biomarkereket, a szervezetből izolált jelzőmolekulákat találni, amelyek valamilyen összefüggésben állnak a betegséggel. Egy biomarker segítségével már korábban és jobban fel lehet mérni - vagy valószínűsíteni -, hogy az adott molekula képes lesz-e meggyógyítani egy adott embercsoportot. Az egyedek génjei közötti különbségek meghatározásával meg tudjuk mondani, hogy az adott gyógyszer melyikükre fog hatni. A gyógyszeripar lassan elérkezik oda, hogy már nemcsak azt vizsgálja, hogy az adott gyógyszer melyik embercsoportra fog hatni, hanem eleve úgy választ biológiai célpontokat, hogy azokkal meghatározott betegcsoportokat céloz meg. A jelzőmolekulák használatához arra is szükség van, hogy a betegséget, annak mechanizmusát jobban megértsük.
- Mennyiben lehet partner ebben az orvostársadalom?
- Óriási szükség van az orvosokra ebben, nélkülük nem lehet megvalósítani ezt az új irányt. A kérdésre, hogy mennyire partnerek az orvosok, az lehet a válasz, hogy egyre inkább azok lesznek. Van egy kis késés, e szemlélet nem nagyon látszik bizonyos betegségterületeken, főleg amikor még nincs is olyan gyógyszer, amellyel ilyen módon kezelhetnék a betegeket. Sok területen ma még az orvosok főleg a tünetek alapján osztályozzák betegeket - itt is szemléletváltozásra van szükség. Amennyiben nem tudunk a betegek között különbséget tenni a betegség mechanizmusa alapján, akkor nem is lesznek ilyenek. Fontos, hogy az orvosok a betegeket ne csupán tünetek szerint vizsgálják, hanem jobban megértsék, mi vezérli az egyes embereknél a betegséget. Az első lépés, hogy tiszta betegcsoportokat alakítsunk ki. Az onkológia jár élen, ahol e folyamat már hosszú évekkel ezelőtt elkezdődött.
- Hogyan kapcsolódik ehhez a személyre szabott gyógyászat fogalma?
- A személyre szabott gyógyászat azt jelenti, hogy egy adott betegségre nem automatikusan egy adott gyógyszert adunk a betegnek, hanem a betegsége pontos jellegét megismerve. Ez a folyamat a rákkutatásnál kezdődött, ahol ismerjük a mechanizmusokat, így ki tudjuk választani azt a betegcsoportot, amelynek az adott gyógyszer jelenti a megfelelő terápiát. Ez összefügg azzal is, hogy a kétezres években meg tudtuk határozni az emberi genom szekvenciáját, össze tudjuk hasonlítani két ember génjeit. Minden ember különbözik egymástól, vannak különbségek a génjeinkben és vannak olyan gének, amelyek érzékenyebbé tesznek egy betegséggel szemben.
- Milyen hatással lehet mindez a gyógyszeripari k+f finanszírozási oldalára?
- A költségek gyorsan nőnek, módot kell találni arra, hogy ezt valahol megtakarítsák a gyártók, hiszen a gyógyszerek árába nem lehet folyamatosan beépíteni az emelkedő költségelemeket. Ez folyamatos innovációt igényel a cégek részéről a források megteremtésére, a döntéshozóknak pedig párbeszédet kell folytatniuk arról, hogyan lehet egy gyógyszert olcsóbban fejleszteni. Egy gyógyszer kifejlesztése ma több mint egymilliárd euróba kerül, ha a gyártó sok embernek adja el, a befektetett összeg megtérül, ellenkező esetben azonban nem, és nem lesz mód új gyógyszerek kifejlesztésére. Nem maga a kutatási fázis a legdrágább, hanem a betegeken való tesztelésnél nő exponenciálisan a költség, célzottabb betegcsoport-kiválasztással jelentősen csökkenthetők a költségek. Korábban sok gyógyszermolekula azért "vérzett" el, mert sok betegen próbálták ki, de csak kevésnél hatott. Ha csak olyan betegeken próbáljuk ki, akiknél tényleg hatnia kell a mechanizmus alapján, sokkal nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy rajtuk ténylegesen gyógyító hatást fejt ki.
