Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A paksi atomerőmű blokkjaihoz is hasonló, nyomottvizes blokkokból áll a világ atomerőműveinek mintegy háromnegyede. Az ilyen létesítmények működését többnyire három-négy évtizedes időszakra engedélyezték a hatóságok, noha az erőművek üzemideje gazdaságosan akár több évtizeddel is meghosszabbítható. Az Egyesült Államok hatóságai mintegy húsz esztendővel ezelőtt ismerték fel, hogy az atomerőművek tervezésében rejlő konzervativizmus miatt a létesítmények az engedélyezettnél jóval hosszabb ideig is működhetnek - mondta a Napinak Trampus Péter gépészmérnök, az MTA doktora, aki különböző vezetői beosztásokban tizenöt évig dolgozott Pakson, majd hét évig a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség munkatársa volt.
A Paksi Atomerőmű (PA) Zrt. 1982-ben üzembe állított egyes blokkjának eredeti engedélye 2012-ben jár le, az üzemidő meghosszabbítását pedig - az előírásoknak megfelelően - négy évvel ezen időpont előtt jelezte a cég az illetékes hatóságnál. A társaság 2008 novemberében nyújtotta be az üzemidő-hosszabbításról szóló programját az Országos Atomenergia Hivatal nukleáris biztonsági igazgatóságának, s miután a hatóság alapvetően pozitívan értékelte a terveket, a társaságnak 2011 végéig kell beadnia a kérelmet a teljes műszaki dokumentációval és a kapcsolódó tanulmányokkal együtt a meghosszabbított üzemidőre szóló engedély megszerzésére. A PA először azt vizsgálta meg, hogy mennyi idővel lehet gazdaságosan meghosszabbítani a blokkok üzemidejét, az egyes műszaki berendezések cseréje ugyanis komoly pénzügyi beruházást igényel - mondta Trampus, aki a múlt év végéig szóló megbízatása keretében vezette az engedélykérelem alapját jelentő neutronfizikai számításokat, szilárdsági és anyagtudományi vizsgálatokat elvégző, valószínűségi és kockázati elemzéseket is készítő és véleményező független testület munkáját.
A szakember az üzemidő-hosszabbítás konkrét megvalósításáról szólva lapunknak elmondta: a nyomottvizes erőművek esetében a reaktortartály az az egység, amely alapvetően meghatározza a műszakilag lehetséges üzemidőt. A tartály aktív zónájában a maghasadást követően a neutronok mindaddig mozgásban maradnak, amíg energiájukat el nem veszítik, és eközben - áthaladva a reaktortartály falán - ütköznek a tartályfal szerkezeti anyagának atomjaival. A sorozatos ütközések hatására a fémötvözet folyamatosan "öregszik", azaz sugárkárosodást szenved és emiatt elveszíti eredeti tulajdonságait, elsősorban a szívósságát. Ennek hatására a tartályfal olyan állapotba kerül, ami egyes üzemállapotokban kritikus lehet, például ha egy repedést nem észlel az üzemeltetés időszakában időszakonként elvégzett ellenőrzések során az üzemeltető, a reaktortartályban egy felfűtés vagy lehűtés alkalmával vagy az üzemzavari hűtőrendszer működése következtében katasztrofális kimenetelű reakciók indulhatnak el. A műszaki elemzések során igazolták, hogy a paksi blokkok még további húsz évig biztonságosan üzemeltethetők - mondta Trampus. Az üzemidő-hosszabbítás az Egyesült Államokban már mintegy tíz éve lényegében rutinszerű eljárásnak számít.
