Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar k+f és innovációs rendszer már legalább két évtizede a gazdaság egyik olyan gyenge pontja, ahol a versenyképesség növelésének számos lehetősége marad kihasználatlanul, és a nem megfelelő magyar teljesítmények miatt a világgazdasági felzárkózás is sokkal lassabb a versenytársakénál, illetve a lehetségesnél - olvasható a Reformszövetség által készített, a magyar innovációs rendszer reformjáról szóló vitaanyagban.
A szövetség az OECD tavaly októberi jelentésére hivatkozva megállapította: a magyar innovációs rendszer intézményi problémákkal küzd. A kormányzatban nem kap megfelelő hangsúlyt a tudományos és technológiai innovációs politika, emiatt a rendszer instabil, finanszírozási gondokat okoz a nem megfelelő pályázati rendszer, alacsony az együttműködés szintje és elégtelenek a visszajelzések. Az OECD-jelentéssel részben egyetért ugyan a Reformszövetség, ám azt is hangsúlyozta a vitaanyag, hogy a tárca nélküli k+f minisztérium felállításával vagy az MTA reformjának elindításával valamelyest haladt az intézményi rendszer korszerűsítése.
A vitaanyag szerzői szerint az elégtelen finanszírozás az egyik legfontosabb probléma az innovációs rendszer működésében. Egyelőre nincs makroszintű mutató a finanszírozásra, és mikroszinten sem mindig egyértelmű a finanszírozás és az eredmény kapcsolata.
Az általánosan alkalmazott mutató szerint - amely a k+f költést a GDP arányában méri - évek óta egy százalék körül mozog a k+f-re fordított pénz. Ezzel nem az a fő gond, hogy a költés évről évre ad hoc jellegű, koncepció nélküli, hiszen az ország ráfordítása GDP-arányosan nem tér el jelentősen a hasonló fejlettségű államokétól. A szerkezettel nagyobb gondok vannak. Az egyik alapvető probléma, hogy a vállalkozások költése a teljes kiadáson belül még mindig igen alacsony, bár az elmúlt években 30-ról 50 százalékra emelkedett. Ez azonban annak a következménye, hogy az állami hozzájárulás, amely 2007-ben 109 milliárd forint volt, 2003 óta nominálisan is alig, ötmilliárd forinttal növekedett, miközben a vállalati költés 53,9 milliárd forintról 107,7 milliárd forintra nőtt. Sokatmondó, hogy a különféle felmérések alapján kevesebb mint ezer cégnél folyik rendszeres k+f tevékenység - bár elvben sok vállalkozás tartja magát innovatívnak.
A reformjavaslatoknál a szövetség nem lát esélyt a rövid távú megoldásra, hosszabb távon az államigazgatás átfogó átvilágítására volna szükség. Az állami hivataloknak döntéseikért jogi felelősséget kellene vállalniuk, következetesen vissza kellene szorítani a korrupciót, emellett alapkövetelmény az is, hogy a pályázati rendszerek legyenek átláthatóak. A szakértők közül többen támogatták azt a megoldást, hogy az állam teljesen vonuljon vissza a k+f finanszírozásából, hogy ne az innovatív cégek támogassák a nem innovatívakat. Az innovációs járulékkal kapcsolatban a leggyakoribb kifogás nem annak a léte, hanem az, hogy visszaélésekre ad okot és a mentességet is igen bonyolult intézni. A pályázati rendszerrel kapcsolatban a Reformszövetség elsősorban a konzorciális pályáztatást sürgette, emellett a hálózatképződés ösztönzését javasolta - kiemelt helyet tulajdonítanak az egyetem-ipar szerveződéseknek.
