Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Hogyan foglalható össze néhány mondatban a Gábor Dénes-díj húszéves története?
- Az indulás alapja az volt, hogy a Novofer Távközlési Innovációs Zrt., illetve jogelődje kimondottan innovációval foglalkozott, újításokat, találmányokat értékesített. Próbáltuk megoldani a szakmabeliek munkájának elismerését, így létrehoztuk a Novofer Alapítványt. Később e kezdeményezés nőtte ki magát, s amikor nagyobb nyilvánosságot kapott az alapítvány, illetve a Gábor Dénes-díj, akkor az egyre nagyobb számban érkező jelöléseket egyre koncentráltabban kezdtük kezelni. Később a szakpolitika is felfigyelt az alapítványra és valamiféle célkitűzést ők is megfogalmaztak: az alapítvány próbálja meg befogadni az innováció széles körét. Ez volt az az áttörési pont, amikortól a díj a magyar szakmai társadalom, műszaki szellemi élet reprezentánsainak elismerésére szolgált. Az első nyilatkozattól kezdve, amelyet a tárcák és a szakmai szervezetek vezetői közösen írtak alá, egyértelmű volt, hogy e munkát folytatni kell, támogatásokat kell szerezni, illetve meg kell teremteni a díj anyagi hátterét. A díj valódi társadalmi elfogadottságának oka szerintünk az, hogy az alapítványt és a díjakat is messze távol tartjuk a napi politikától.
- Volt olyan pont, konkrét esemény a húsz esztendő alatt, amikortól a díj "nagykorúnak" tekinthető?
- Konkrét esemény nem volt, de ez valamikor a kilencvenes évek első felében történt meg, nagyjából az első nyilatkozat aláírásától számítva. Kellemes meglepetés volt számunkra is, hogy mindenki támogatta a kezdeményezést, nem volt olyan miniszter vagy országos hatáskörű szakmai, társadalmi szervezet, amely ne állt volna mellénk. A díj legnagyobb ösztönzője a kezdetektől fogva a Magyar Szabadalmi Hivatal volt, amely már akkor a kezdeményezés mellé állt, amikor ez még csak egy privát díj volt. Az együttműködés azóta is töretlen.
- Hogyan mozdíthatja elő a magyar innováció ügyét a Gábor Dénes-díj?
- A Novofer egyfelől az első innovációs cég volt Magyarországon, amely kimondottan ilyen célra alakult 1986-ban. A társaság emellett a közös vállalati struktúra szempontjából is úttörőnek számított. A Novofer azóta is az innováció feltételrendszerének megteremtésén munkálkodott, a cég és az alapítvány neve összeforrt ezzel a szakmai közeggel, az innovációs közösségben nagyon erősen jelen vagyunk. Talán ennél is fontosabb szerepe van a Gábor Dénes-díjasok klubjának. A ma már száznál is több díjazott olyan szellemi potenciált képvisel egy laza ernyőszervezet alatt - és képes együttműködések kialakítására -, amelyre ma már a műszaki fejlesztést irányító miniszter is alapoz, de különböző törvények, rendeletek előkészítésében is részt vesznek ezek a szakemberek.
- Középtávon milyen célokat tűzött ki magának az alapítvány?
- Miután a kuratórium tagjai eltérő álláspontot képviselnek ebben, az ő konszenzusos megállapodásuk adja meg négy-öt évre az alapítvány és ezen belül a díj orientációját. Ezt mindig a kuratórium határozza meg két elv alapján: az egyik, hogy az elmúlt időszakban milyen produktumok jöttek létre, s ezek közül melyek az elismerésre méltók, a másik, hogy hová akar az ország eljutni és e tekintetben milyen iránymutatást kíván az alapítvány sugallni. Ez lehet kissé túlzás, mert közvetlenül nincs ilyen lehetőségünk, de a szakmai kapcsolatok révén mégis megtesszük ezt. A példák azt mutatják, hogy a sok újítást, találmányt szabadalmaztatásra benyújtó szakemberek voltak az első időszakban a díjazottak, ma pedig már az elmúlt négy-öt év komplex tevékenységét díjazzuk. A középpontban az áll, hogy milyen eredménnyel lehet hasznosítani a kutatási eredményeket.
- Milyen szerepet tölthet be a magyar k+f a nemzetközi innovációs életben? Milyen a fejlesztéseink elismertsége külföldön?
- A hazai díjazottak között sokan vannak, akik előbb értek el nemzetközi sikereket, eredményeiket előbb hasznosították Angliában, Amerikában vagy a világ más részein, mint itthon. Ezt meg kellene fordítani, de ennek társadalmi és gazdasági feltételei vannak. A gazdasági körülményeket jól ismerjük: gyenge a hazai innovációs ráfordítás, gyenge az infrastruktúra ereje. Igyekeztünk az említett eredményeket haza is hozni, a kiválóságokat itthon is tartani - lélekben mindenképpen, ha lehet, fizikailag is. A nemzetközi Gábor Dénes-díjat szeretnénk ebbe az irányba nyitni, részben azzal a céllal, hogy a külföldiek is érezzék, hogy Magyarországon is el lehet érni eredményeket. Mindemellett szeretnénk, hogy az EU is megismerje az alapítványt és a díjat. Jó esélyünk van arra, hogy idén Brüsszelben is bemutatkozhatunk a díjjal, illetve a díjazottakkal.
- Véleménye szerint melyek a magyar k+f előtt álló legsürgősebb teendők, mi hátráltatja ma leginkább a magyar innovációt?
- Az a széthúzás, ami számos területen jellemzi a magyar mentalitást, társadalmat, politikát. Ha sikerül elérni, hogy legyen összetartó erő, akkor a kevés rendelkezésre álló forrás is jól hasznosítható lesz. Pillanatnyilag azonban az innovációs forrásoknál is szalámitaktika folyik. Ki kell választani azokat a támogatandó területeket, amelyek nemcsak igénylik a forrást, hanem négy-öt év múlva akár húzóágazattá válhatnak. Egy gyenge gazdasági háttérrel rendelkező kis országnak ez azért nehéz, mert mindeközben nagyon gyorsan változik a világ. Az azonban már most látható, hogy melyek lehetnek ezek a témák: az új energiaforrások, a klímaváltozás, a növénytermesztés.
