- Melyek a főbb újdonságok az átalakított NKTH és a pályázati rendszer működésében?
- A legfontosabb, hogy az NKTH átalakulásával három új funkció jött létre: a pályázati tanácsadás, az ügyfélszolgálat és a helyszíni teljesítményellenőrzés rendszere. Ez utóbbi különösen jelentős, mert a jövőben teljes mértékben követhető lesz, hogy a pályázati pénzeket valóban a megjelölt célra fordítják-e a nyertesek, illetve milyen eredménnyel működnek a támogatott projektek. Az év végéig kiépül a helyszíni szakmai ellenőrzés rendszere. Az innovációs alap 4,5 százaléka, közel 2 milliárd forint jut erre a célra - így ez már valóban fontos újítás a pályázatok kezelése kapcsán. Hasonlóan lényeges a jól működő ügyfélszolgálat, ahol például három évre előre tudható, hogy mikor milyen pályázatok indulnak - tavasszal az ipari és élettudománnyal kapcsolatos, ősszel pedig a környezetvédelmi és mezőgazdasági programok. Újdonság az is, hogy a bírálóbizottságok névsorát nyilvánosságra hozzuk, természetesen csak a döntés után.
- Hogyan lehet hatékonyságnövekedést elérni egy állami hivatalnál, illetve mennyiben támaszkodik a versenyszférában vezetőként megszerzett tapasztalatokra?
- Jelentősen csökkentettük a hivatali létszámot: a korábbi 180 helyett 141 alkalmazottal dolgozunk. Igyekszem a hierarchiamentes "flat company" modell irányába eltolni a hivatal működését, vagyis csökkenteni a hierarchiát, elérni azt, hogy a legfelső és legalsó szint között legfeljebb két lépcsőfok legyen. Eddig nehezen voltak átláthatóak a menedzsmentstruktúra pontos felelősségi viszonyai, ezen a téren is racionalizáltunk.
- Részt vesz az NKTH az innovációval kapcsolatos jogalkotásban?
- Mivel a hivatal a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium háttérintézménye, a jogalkotásba közvetlen beleszólása nincs, legfeljebb közvetetten, a minisztériumon keresztül. A pályázatok ellenőrzésével kapcsolatos jogalkotásban intenzíven részt veszünk. A hivatal elnöke ugyanakkor januártól visszakapta döntési hatáskörét a pályázatokkal kapcsolatban. Az NKTH így az Innovációs Alapon és az ahhoz kapcsolódó pályáztatási rendszeren keresztül érvényesíti tudomány- és technológiapolitikáját.
- Milyen a hivatal viszonya a spin-off cégekkel, segítik-e ezeket valamilyen módon?
- Volt egy ígéretünk a cégek felé, vagyis azért cserébe, hogy viselik a 0,3 százalékos innovációs járulék terheit, mi biztosítjuk, hogy a pályázati pénzek hatvan százaléka a magánszektorba jusson, és ne költségvetési intézményekbe áramoljon vissza. A legutóbbi pályázatoknál ez meg is valósult - a decemberi Jedlik-pályázatokkal együtt a pénzek 63 százaléka jutott a magánszektorba. Önmagában tehát nem a spin-off cégek támogatása a cél, de az igaz, hogy ösztönözni szeretnénk a magántőke bevonását, és a vegyes kombinációkat preferáljuk, vagyis az ilyen cégek előnyt élveznek. Ennél is fontosabb cél, hogy áthidaljuk az alapkutatás és a piaci értékesítés közti szakadékot. A szabadalmak száma ugyanis rendkívül alacsony, az egyik leghíresebb egyetemünkön az utóbbi évben mindössze két szabadalom született, miközben Nyugaton évente 40-50 az átlag egyetlen felsőoktatási intézményben.
- A szabadalmak hiányán kívül melyek a legégetőbb problémák a magyar kutatás-fejlesztés területén? Hogyan lehet például hazacsábítani a külföldön dolgozó magyar kutatókat?
- Az egyik legnagyobb baj, hogy a tudás szétszóródik Magyarországon. Jelenleg több tucat tudásközpont működik, miközben elég lenne három-négy vagy maximum hat. Emellett van tizenkilenc állami és negyvenhárom magánegyetem. Ha lenne néhány kiválasztott kiválóságközpont, azokat hatékonyan lehetne támogatni - a kutatást, nem pedig intézmény- vagy ingatlanfejlesztést -, így sokkal jobb eredményeket lehetne elérni. Olyan tudásközpontok kellenek, melyek akár Nobel-díjas kutatók számára is vonzóak lehetnek. Persze nem arról van szó, hogy előre kijelöljük a fejlesztendő tudásközpontokat, versenyben kell elnyerniük ezt a státust. Ehhez éppen úgy szükség van a körülmények javítására, a források koncentrálására és például doktori programok elindítására is. Elvárásaink közé tartozik, hogy világszínvonalon versenyképes kutatás folyjék az intézményben, hazai és külföldi kiválóságok, valamint fiatal kutatók bevonásával, és ami különösen fontos, hogy eredményeik után valós piaci kereslet mutatkozzon.
Le kell ugyanakkor számolni a híres magyar szürkeállomány legendájával, mert az eredmények egyelőre nem minket igazolnak. Ehhez kapcsolódnak az oktatási problémák, vagyis hogy a műszaki-természettudományos diplomák, phD-k száma igen alacsony, a kutatói életpálya rendkívül kockázatos, a középszintű technikai képzés pedig egyszerűen lemaradt. Egyszóval radikális változásra van szükség.
Plankó Gergely