- Az MTESZ, a legkiterjedtebb magyarországi civil szervezet 1948 óta mekkora utat járt be?
- A teljes képhez még korábbra kell visszamennünk. A műszaki és természettudományos társaságok már az 1800-as évek közepétől többféle egyesületbe szerveződtek, hiszen már akkor felismerték: ezek a szaktudományok egymástól nem függetlenek, a társadalomnak szüksége van együttműködésükre. A legkomolyabb az 1867-ben létrehozott Magyar Mérnökegylet volt. Innentől kezdve folyamatosan megfigyelhetünk egy élő, alapvetően tanácsadói kapcsolatot a politikai vezetés és az egyesület között. Aztán 1948-ban az egyesület ingatlanjai legalább olyan erős motivációt jelentettek a politika számára, mint a centralizációs törekvések. Bár az MTESZ véleményét sok esetben kikérték, direkt befolyás alá sosem került, mi több, még kritikákat is meg mert fogalmazni. A szövetség és a politika kapcsolatát tehát alapvetően mindig is az ösztönzés határozta meg. Ezután következtek a rendszerváltás évei, amikor is az MTESZ-nek juttatott állami támogatás jelentősen megcsappant, ugyanakkor szerepvállalásában igazi polgári demokratikus civil szervezetté vált. A nem alkalmazott reáltudományokból élő szakemberek azonban nehéz egzisztenciális helyzetbe kerültek. Szerencsére itt nagyon szép példái akadtak a szövetségen belüli szolidaritásnak. A szervezet helyzetében újabb fontos változás, hogy 2004-ben kikerült az államilag támogatottak köréből.
- Milyennek tartja a reáltudományok helyzetét Magyarországon?
- A rendszerváltástól kezdve a politikai vezetésben a humán tudományok képviselői értelmetlenül felülreprezentáltak és ők már nem is tartottak igényt a reáltudományokkal foglalkozók véleményére. Ezt személy szerint igen nagy hibának gondolom, hiszen erre a szemléletre is szüksége van az országnak. Szerencsére az utóbbi pár évben ez kezd megfordulni, a kormányzatot újra kezdi érdekelni a műszaki és természettudományos értelmiség véleménye, javaslatai. Az MTESZ kiemelten közhasznú szervezetként bizonyos állami feladatköröket is elláthat.
Az uniós pénzek elosztása jelenti a mostani gazdaság egyik kulcsmozzanatát. A szövetség komoly, országos lefedettségű szervezetrendszerrel rendelkezik, és önként vállaltuk, hogy monitorozzuk a regionális fejlesztési szervek működését, ami egy egészen újszerű működési terület. Nyolcvanezres tagságunk ehhez kellő erőforrást biztosít.
- A felsőoktatásban is alulreprezentáltak a műszaki és természettudományok, miközben egyre többet hallunk a szakemberhiányról. Ön milyennek látja a szakmai utánpótlást a saját tudományterületén?
- Egyetemi kutatóként is fontosnak tartottam a gyakorlati tevékenységet, ezért vállaltam állást sok helyen. Úgy vélem, hogy a helyzet bizonyos értelemben katasztrofális - mennyiségben és minőségben egyaránt. A legjobb, csúcson lévő hallgatók tehetsége ugyanúgy mindenen áttör, mint régen, de a tisztes középmezőny bizony nagyon leszűkült. Ennek első logikai láncszeme a hazai középiskolák színvonalának leromlása, ami miatt a műszaki pályákra eleve sokkal kevesebb érdeklődő, jelentkező akad. Az Eötvös József által megteremtett, reáliákat érdemben oktató rendszer termelte ki Nobel-díjasainkat, de ezt valahol a 1980-as években sikerült elrontani. Ehhez társult a világrendből fakadó motivációhiány, hiszen mi a szocialista blokk tagjaiként folyamatosan le voltunk maradva. Emiatt az MTESZ szervezésében jövő évtől kezdődően 12-17 évesek számára ingyenes, kedvcsináló multimédiás anyagokat készítünk a magyar tudománytörténet valamely érdekes epizódja köré szervezve. Így talán fel tudjuk kelteni az érdeklődést.
Juhász Tamás