Az elmúlt hat évben csak Budapesten kétszáznegyven lakóparkban 37 ezer lakás épült fel úgy, hogy a hagyományosan állami vagy önkormányzati forrásból megépülő közjavakat - mint a közutak, a közparkok vagy a játszóterek - a lakók maguk finanszírozták. Közülük hetven lakópark mintegy tizennégyezer lakásába a belépést már 24 órás porta- vagy biztonsági őrző-védő szolgálattal ellenőrzik, korlátozzák. Amilyen gyorsan szaporodtak azonban a lakóparkok, szinte ugyanilyen gyorsan terjedtek az előítéletek: a lakópark a kapitalizmus lakótelepe, bezárkózó elitgettó, a zöldterület pusztítása, felelőtlen ingatlanspekuláció, Amerika majmolása, a gazdagok szegregációja. Cséfalvay Zoltán, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem gazdaságföldrajzprofesszorának könyve arra vállalkozik, hogy szembenézzen ezekkel az előítéletekkel.
A könyv témájában és terjedelmében is három nagyobb részre tagolódik. A szerző bevezetésként - Dél-Kaliforniától Sao Paulón át Madridig - a nemzetközi tendenciákat és példákat tekinti át. Ezután a zárt lakóparkok közgazdasági hátterét, mindenekelőtt a klubelméletet elemzi, és bemutatja azokat a társadalmi, urbanisztikai folyamatokat is, amelyek a zárt lakóparkok megjelenéséhez vezettek. Végül a hazai lakópark-építési hullámot veti vizsgálat alá, nemcsak hogy cáfolja a lakóparkokat ma körbelengő előítéleteket, hanem egy-egy konkrét lakópark példáján keresztül elemzi is ezeket a kérdéseket.
A kötet megjelenését Magyarország egyik vezető ingatlanfejlesztője, az Autóker Holding Zrt., a Marina Part építője segítette, így az ingatlanszakmában egyedülálló módon a kiadásért a Gondolat Kiadóval közösen felel.
