Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A fővárosban és annak agglomerációjában alapvetően háromféle raktártípust lehet megkülönböztetni: a régi és rossz állapotú, a régi, de jó állapotú, illetve az újonnan épített ingatlanokat. Ezekből a rossz állapotban lévő raktárakat általában határozatlan vagy rövid időre adják ki, addig, amíg az ingatlan esetleges más irányú hasznosítását a tulajdonos el nem végzi – derül ki a Biggeorge's International Ingatlantanácsadó Rt. felméréséből. Ezen ingatlanok többsége valamilyen régi állami vállalat telephelyeként funkcionált, és nagy részüket a privatizáció során értékesítették. Az ilyen típusú ingatlanok között számos olyan van, amelyet nem lehet fejleszteni.
A második kategóriába tartozó régi építésű, felújított ingatlanok esetében az 1–3 éves kiadás a jellemző. Sok esetben valamelyik állami vállalat logisztikai telephelyeként működtek és most is főleg raktározási funkciót töltenek be. Az ilyen típusú ingatlanok elsősorban Budapest peremkerületeiben, illetve az agglomerációban helyezkednek el. Az új építésű bérraktárak jó minőségűek, 8–12 méteres belmagassággal, rakodórámpával, rámpakiegyenlítővel, dokkolókapukkal ellátottak, azaz a mai logisztikai igények alapján épített ingatlanok. Általában az agglomerációban, valamelyik autópálya, illetve a körgyűrű közelében találhatók. Ezek esetében csak a hosszú távú, 3–5 éves bérbeadás jöhet szóba.
A felmérés szerint az árak figyelembevételével érdemes ezt a raktártípust további típusokra osztani. A logisztikai központoknál, mint például a Harbor Park, a Rozália, az M5, az M1 vagy a BILK, általában egységesek a bérleti díjak és az üzemeltetési költségek. A budapesti belső kerületek és a városból kivezető főutak mentén elhelyezkedő raktáringatlanoknál viszont frekventáltságuk miatt jóval az agglomeráció logisztikai központjai által kínáltaknál magasabb bérleti díjakat tapasztaltak a szakemberek.
A Biggeorge's elemzői szerint a raktárakat kereső cégek több mint fele használt ingatlant keres, ám a régiek ma már kevésbé felelnek meg az elvárásoknak. Így azok a vállalkozások, amelyek néhány éve még ezeket választották, főként az alacsony bérleti díjak miatt, vélhetően továbblépnek, vagy azért, mert a vállalkozásuk kinőtte ezt a teret, vagy kényszerűségből, mert az ingatlan nagymértékben elhasználódott. Az elavult konstrukció, a nehezen használható, rossz beosztású külső és belső tér, a fűtés hiánya, az alacsony belmagasság nem kínál megfelelő körülményeket a versenyben maradáshoz. Az, hogy ennek ellenére a cégek mégis inkább a használt ingatlanokat keresik, annak köszönhető, hogy nincs számukra megfelelő kínálat, sőt az új építésű raktárak fejlesztői kevés kivétellel minimum kétezer négyzetméter feletti területben adják ki ingatlanukat.
A raktárpiaci irodaszükségletet a bérlők szempontjából egyértelműen az határozza meg, hogy a teljes vállalkozás kitelepül-e vagy csak a raktári személyzet. A Biggeorge's szerint vélhetően a logisztikai központokba költözés egyfajta véglegességet, de mindenképpen hosszú távú letelepedést jelent a cégek életében, így amennyiben tevékenységük miatt nincs szükségük a belvárosi jelenlétre, nagy valószínűséggel menedzsmentjük is ezen területre költözik. Ilyenkor legalább 100 négyzetméter, de inkább nagyobb irodaterületre van általában igény. Mindemellett a logisztikai szolgáltató központokba nem kizárólag azok a vállalkozások költöznek, amelyeknek tárolandó árujuk van, a betelepült cégek kiszolgálását végző társaságok is itt telepednek meg. A raktárt keresők mintegy 40 százaléka a modern, parkszerű környezetet, a logisztikai szolgáltatásokat, és tevékenységtől függően a logisztikai központot vagy az ipari parkot keresik a felmérés szerint. A jó megközelíthetőség miatt igen kedveltek az M0-s körgyűrű, M1-es, M7-es autópálya mellett, valamint a kivezető főutak mentén vagy azok közelében fekvő ingatlanok, minden második potenciális bérlő ezen területeket preferálja.
